Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

osztást к az elmúlt évi kölesf öldjeiket szántották meg,- a tanács ugy.határoz, hogy maradjon meg mindenkinek a tava— lyi osztás. Az utolsó bejegyzés a kölesföld osztásáról a nevezetes I863. évből való. Mint GYÖRFFY Lajos munkájából is tudjuJt, az az év volt a "nagy inség éve", mikor rettenetes szárazság pusztított végig az Alföldön, talán leg, ' 164jobban sújtva a Nagykunságot. Ebben az évben döntenek arról is, hogy azokat a területeket, melyeket a lakosságnak köles alá kiosztani szoktak, bizonyos összeg fejében végképp hagyják meg örök tulajdonukban, így a városra kivetett pótadó beszedése is biztosítva lesz : n I6000 ftal határoztatott a birtokosság a község szükségletei fedezésére pótadóiént megrovatni : engedtessék a közbirtokosságnak is mód és alkalom arra, hogy ezen terhet könnyebben előteremthesse, és megfizethesse; e végből az Ugy nevezett kölesföldek - melyek közösen használtatva éppen semmit sem jövedelmeznének; ellenben egyesek által gazdaságukhoz képest célszerűen és haszonnal használtathatnának — kinek kinek akként, mint ez előtt bírta használata alá a— dassanak." A végleges felosztás után tehát az a. terület is,

: melyet kölestermelésre használtak, belekerül a réti földekbe. A víztől elhódított területen mezőgazdasági termelés indul meg. Egyúttal azonban kezdetét veszi a mai napig tartó.küzdelem, melyet a visszatérő vizzel folytatnak a karcagiak. A fent megrajzolt vázlatos képet a recens anyaggal ki tudjuk egészíteni. Az idősebb nemzedék mindennapi gyakorlatában szerepe volt a kölestermesztésnek, így ma még a rá vonatkozó emlékek gyűjthetők. A későbbiekben további alaposabb ku— -87«