Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

ahol a föld alkalmatos

abb annyi nagyságú föld fog adódni Kukoritzának a* mennyi tavaly Köles földnek adódott, úgymint mindéin Gazdának a* mennyi lánczallya földje vagyon, annyi Öl 132 fog adatni, hosszasága pedig fog lenni a dűlőnek 15o öl." 1796-ban pedig arra hivatkozva utasítja el a tanács a kérelmezőket, hogy van négy helyen is kiosztott föld* különböző növények alá, ott termeljék meg a szükséges dolgokat : " A Bócsai ugar ... heverő ugarnak határoztatott, mind azért, hogy a felsőség rendelésével is ez egyez meg. Mind azért, hogy a lakosoknak is semmi panaszok nem lehet, mivel a* tőke és ugar földjeiken k^vül négy rendbeli osztályok van Hegyes-bori és Kan-vágta t.i. őszi búzának,. Karajáno

s kölesnek, Vajas kendernek, és a borda tengerinek. Melly utolsóra el végeztetett, hogy minden lakos kemény büntetés alatt nyi133 lassât tengerivel bé vetni el ne mulassza." l8o6—

ban ugy határoz a tanács a lakosok kérésére, hogy mivel a fentebb idézett, különböző növények alá kiadott rétek a sok szántás következtében elsoványodtak, hagyják azt pihenőben, в jelöljék ki legelőnek, helyébe pedig az akkori 134 "heverő ugart" fogják tengeri alá, 1811-ben árpa és zab 135 ala szántják az ugart. ^ Példáinkból kitűnik, hogy az adott igényeknek és szükségleteknek megfelelően müvelés alá fogták az ugarokat. Szinte végig ez a gyakorlat volt a döntő, s nem az, hogy pihentessék a földet. A határ nagy területe nem tette szükségessé, hogy minden áron fenntartsák az ugart, mint legelőt. Erre volt elegendő terület máshol. Az adatok tükrében láthatjuk, hogy az ugar egyre rendszeresebben igénybe van véve évenként, nem na — gyón pihentetik. A 19. század derekára az lesz a kivételes alkalom, ha pihen az ugar egyik vagy másik része. Végül-is - 78 -