Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

1846-ban szűnik meg az ugar, s akkor újra tagositiák a tilalmas i földeket. Az ugarföld volt az a teriilet, mely mozgékonyságánál fogva alkalmatlan volt arra, hogy tanyásodjon. Használati rendszere is kizárta ezt. As ugar mobilitása abban is kifejezésre jutott, hogy ezt adták, vették legkönnyebben, ii latve zálogosították el. A zálogbatevés volt a leggyakoribb jelenség. Ennek oka sokféle volt: a leggyakoribb, hogy egyegy szűk esztendő után élelemszerzés miatt kell zálogba tenni a földet. Előfordul az is, hogy ujabb földet akar venni, s az ugarra vesz fal pénzt a tulajdonos. Máskor pedig állatállományát növeli az igy megszerzett pénzen. Gyakori az

s hogy a zálogból végleges eladás lesz. Vagy nem képes viszszavaltani a földet, — ez a gyakoribb — vagy más módon ke, , - 136 , rési megélhetését. A zálogos számára pénzének kamatja a föld termése volt. Ugyanis a zálog időszaka alatt о művelte meg a földet, a termelt javak az övéi voltak. Ezért mindkét félnek lényeges volt, hogy pontosan körülírják a zálogföld kijelölést, illetve használatot. Zálogba csak olyan földet lehetett adni, mely müvelés 137 alatt volt. Ez minden esetben fontos szempont. A kérdést külön bonyolítja az az eset, mikor alkalmanként a pihenő ugart is müvelés alá fogják. Ilyenkor a tulajdonos és a zálogos is arra törekszik, hogy az igy belépő területet a maga jussának szerezze meg. Egységes állásfoglalás nehezen olvasható ki a tanácsi döntésekből. Szinte minden esetet egyedi elbírálásnak vetnek alá. Az ugaraid - megítélésünk szerint - átmeneti formát alkot a szabad használatú tanyaföld és az évenkénti újraosztással élt földek között. A földmüvelés dinamizmusa, az uj nö~ - 79 -