Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

Idézetünk utolsó mondata külön figyelmet érdemel, ugyanis ebben fogalmazódik meg az a rendszer, mely a rétek évenkénti bírtokarányi

ago

s felosztását jelenti. Erre a kérdésre később visszatérünk a tárgyalás során külön fejezetben. Az ugarhasználat nem mutat olyan szabályosságot, mint pl. egy kisnatáru falu esetében. A használatba vett földet addig szántják, mig ki nem merül, akkor a pihenő ugarba alasztják az ekét, az kerül felosztásra, illetve müvelés alá. Azonban igy sem pihenhetett állandóan az erre kijelölt ugar. Gyakori, hogy különböző növények alá kérik a lakosok és meg is kapják. Ilyenkor a pihenő ugar egy része vagy az egésze is müvelés alá kerül. 1786-ban 128 aláirással kérelmet juttatnak el a Tanácshoz a lakosok, hogy tavasszal a he128 verő földet megszánthassák. 1787—ben az ugarföld felében, mely pihenő, tengerit vetnek, másokat pedig arra biztatnak, hogy fogjanak fel felest vagy harmadost, amilyet 129 tudnak. 1788—

ban a hadakozások miatt szabaditják fel a pihenő ugart, hogy "minden Gazdák által maggal bé vettessen, még pedig olly formán, hogy a mint a Döllők véggel öszve dűlnek a két öszve döllő félig Kukoritzával a maga fölgyét minden, ember bé vesse, a más felét pedig vagy Árpával vagy zabbal." 1791-ben pedig a sz.uk idő az, mely arra készteti 131 a tanácsot, hogy kukorica ala kiadja az ugart. Tanulságos lesz idézni az 1793. évben beadott kérelemre a tanács válaszát, mert jól jellemzi az ugar hasznositásának rendszerét. "Minthogy már 7 vagy 8 esztendők olta szüntelen szántásba vagyon, félő, hogy ha még továbbis szántattatik, terméketlenné válik. Azért meg nem engedtetik, hanem a határba - 77 -