Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

A tilalmat .azonban gyakran, megszegték mind a pásztorok, mind pedig a jószágtartó gazdák. Gyakori a bejegyzés a legeltetés következtében keletkezett károkról

r melyeket helybeli vagy a szomszéd községek nyájai követnek el. 1781-ben az 6-* szi vetésben tett nagy károk miatt újra figyelmeztetik a kinnlévoketjhogy súlyos büntetést von maga után cselekedetük."A jószág gazdája 4- Rhen.es forintra, a Cseléd pedig 25 páltza 114ütesekre büntettetik." A következő évben is sok panasz van a jószágokra, hogy mind az őszi, mind a tavaszi vetésekben nagy károkat okoz 115 tak. Ugyanebben az évben ismét arról panaszkodnak, hogy a jószágok nagy károkat tettek a Gergelyi tilalmas földeken, az életben, a kaszálóban, a dinnyeföldön, tengeriben és a kölesben. / &arcagon, de a Nagykunságban mindenhol életen mindig búzát értenek,/ Rab András panaszt tett 1796—

ban, hogy a 117 szomszéd tanyák "apró marhái" nagy kárt tettek a vetésében. Bár a Tanács többször is erélyesen intézkedett, hogy a baromfit hozzák haza a városra, s ne a tanyán tartsák, foganatja nem volt. A tanya nagyon alkalmas hely ezek tartására mind a mai napig. A termelőszövetkezetek vezetői is állandóan panaszkodnak, hogy nagyon drágák nekik a területükön lévő-tanyák,mert a baromfi sok kárt tesz a veteményben. Már a 18. században van arra is adatunk, hogy a tanyán megtermelt gabonát nem viszik naza a városra, hanem a helyszinen, veremben tárolják. Gyűjtő útjaink során is találkoztunk ennek az emlékével, de igen halványan lehet megtalálni. A források iga— 17 8 zolják az emlékezetet. A gabona tanyán történő vermelése nem volt általános jelenség. Inkább az volt a gyakorlat,- hogy a gazda mindig ott tartotta kenyérgabonáját, ahol telelt, te— - 68 -