Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

között» Hasonló rendszerű határhasználatról a szomszédos '64 Hajdúságból is tudunk. Volt még egy eléggé jelentős földterület, melyet a határ különböző pontján szakítottak ki évenként, s ezt birtokaránylagosan osztották ki. Egy-egy gazdának itt nagyon kevés föld jutott. Rendszerint ezt a területet maghatáro zott növény céljaira adták. Kukorica, köles y vagy dinnye került bele rendszeresen. Csak ritkán adnak hirt a jegyző

r könyvek, hogy zöldségnek — leginkább hagymának - adják ki. .Ez azonban csak néhány éves próbálkozás volt a-18. század végén. A lakosok idegenkedtek a sok munkát követelő növények termesztésétől. Ezek az évenként nyilas osztás szerint hasznosított földek is mint járulékföldek szerepeltek. Külön nem tárgyalja a dolgozat a kenderföldeket és a várost körülvevő kerteket. Ez utóbbiak szőlő és gyümölsts— termelés céljait szolgálták egyrészt, másrészt a legszükségesebb zöldségféléket is itt termelték* sőt termelik meg a mai napig. Sajátossága ezeknek a kerteknek, hogy használatúk rendszerében szinte semmiféle változás nem tapasztalható a vizsgált időszakban. Legfeljebb néhány ujabb növényféleség meghonosodásáról lehet beszámolni. A földműveléssel használt területe a városnak - mint láttuk - eléggé sokféle* változatos•- egyrészt a hasznosítás, másrészt a tulajdonjogi viszony szempontjából. A lakosság szaporodásával egyre nagyobb területeket vonnak el a legelőkbSl is földművelés céljára. Először az ugarhasználatu földek szűnnek meg, s válnak állandó tulajdonú, állandó használatú szántóföldi területekké, melyen a közösség által gyakorolt jog megszűnik. Ez a -47.