Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

vesült változata őrizte meg a földmüvelés jellegére utaló használatot. A 18. század végére alakul ki ez az egy elemű földrajzi név. Ezt a nevet a helybeliek csak olyankor mondják, ha általában különböz-tetik meg a határ egyik vagy másik részét. Pl. amikor arról beszélnek, hogy egy gazdának volt tanyája a réten is és a tilalmason is. De konkrétabb megjelöléskor már a gazda gergelyi vagy orgondai tanyájáról esik szó. A mindennapibb szóhasználatban ezt a kisebb egységet magába foglaló földrajzi nevet használják. Ez eredményezte azt is,hogy a kettő igy megmaradt egymás mellett. Később ugyanez játszódott le a réti tanya, illetve réti föld elnevezésekkel. Ezek is nagy területre érvényes, összefoglaló földrajzi nevek,melyeken belül.kisebb egységek /Disznórit, Kunlapos, Apavára, stb./ vannak. A mindennapi szóhasználatban is ezeket a kisebb egységeket mondják, de még sokszor hozzá teszik ma is, hogy a réti tanyára vagy földre megy pl. az illető, Karcagon a tanya- illetve tőkeföldek mellett ugarhasználatu földek is voltak a határban. A városhoz közel, két he lyen volt az ugar, melynek egyikét mindig szántották, vetették, A másik ezalatt pihent, s legelőként szolgált. Az ugart 5—7 éven keresztül művelték, s csak mikor végképpen kimerült, akkor fordult sor a pihenő ugarra. Ezeknek a földeknek is kötött volt a tulajdonjoga, de nem annyira, mint a tőkeföldeké. Inkább használati jognak lehetne nevezni. Rendszeresen adtákvették őket. Érdekessége, hogy ha gazdát ceerélt az ugaröld, akkor mind a müvelés alatt.álló, mind a pihenő ugarból egyaránt részesedett a vásárló. Az u^arföldet meghatározatlan i— dónként birtokarányi agosan újra osztották a birtokos gazdák - 46 -