Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

kialakulása régçt vetett a pusztai gazdálkodásnak, a szilajpásztorkodásnak. 5. A szilajpásztorkodás eienyészésévei az állat helyett az eke lett a föld ura, 2 rohamosan terjedtek a szántóföldek. 6. A.z uj területek feltörésével helyet kaptak a jász földön addig nem vagy alig müveit termények is."

0

'' A későbbiekben részletesen kimutatjuk, hogyan valósult meg Karcagon az itt vázolt fejlődési vonal. Most csupán fő vonalaiban ismertetjük ezen város határa milyen tevékenységet foglalt magába az idők folyamán. Korábban rámutattunk, hogy a város határa öt középkori település területét egyesitette magába, s tájiiag is változatos, jól tagolt. A határnak kb. 60 %-át állandóan viz járta, mezőgazdasági müvelésre igy nem volt alkalmas. À vizek lehuzódásával ez a terület kiváló füteraŐ rét és legelő volt. Az áradások jó termőréteget raktak la. Tisza és Berettyó hordaléka hizlalta a karcagi réteket. Az árviztői megkímélt határt állandóan müvelik. Ez jórészt egybeesik a Tilalmas gyűjtőnéven ismert határrésszel, mely több elnevezésű egységet foglal magába.; /Ködszállás, Orgonda, Üllő, Berek,'Magyárka, stb./Ezt a területet osztották fal a redempciókor a lakosok között a beiizetett eszszeg arányában. Ezen az állandó tulajdonú, szabad használatú földön erőteljesen megindult a tanyásodás. A tanya első pillanattól kezdve nemcsak a telelő állat tartózkodási helye,hanem a földművelés központja is. Éppen a Tilalmas gyűjtőnév kialakulása bizonyltja ezt. A földműveléssel élt területről a vegetációs időszakra kitiltották azokat a nagyjószágokat,melyek bennük kárt tehettek volna. A tilalmas föld jelzős szókapcsolatból a névszó idők folyamán lekopott, s a jelző főne— hd -