Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

tartó földhasználati forma, ami.a faluközösség intézményeinek megszilárdulásával törvényes és irányított keretek közé kerül. Á másik érintett témánk a földközösség kérdése. Könyvtárnyi irodalma van már. A gazdaságtörténet eléggé jól tisztázta a fogalom tartalmát, történeti alakulását. Ennek ellenére még mindig van körülötte vita, különböző értelmezéseivel lehet találkozni. Itt azért is fontos ezzel a témával foglalkozni, mert Karcag határának használatában mintegy kétharmad részre terjed ki a közösen használt terület. Az egyéni, szabad használatú területek mellett jelentősége mindig nagy volt, bár egyre csökkent területileg, mig végül az utolsó közlegelőt is fel nem osztották. Â magyar szakirodalomban a probléma fon tosságára TAGÁNYI Károly hivta fel először a figyelmet; s u— talt arra a szerepre, melyet a török hódoltság játszott ennek a formának a megmaradásában : " A magyar földközösség megmaradására a török hódítás kétségkitüllhatással volt, de egyebet alig tulajdonithatunk neki."

52 Hogy milyen régi időre nyúlik vissza a tulajdonnak ez a formája, most nem feladatunk vázolni. A földközösség fogalmának legjobb meghatározását megítélésünk szerint BALOGH István adta, midőn azt irta : " ... a faluközösség fogalma alá tartozik ... a határ használatnak a faluközösség által való minden olyan szabályozása, amely a közösség tagjai irányában a falu territóriumán lévő szántóföldek, legelők, rétek, erdők, vizek és haszonvételek első foglalását, birtoklását és használatát érinti. Ha a falu autonómiája csorbitatlan, vagy csak a mindenkori közha- 37 -