Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

terc települési és táj szerkezet következtében az ott folyó gazdálkodás formája és jellege más kellett, hogy legyen, A mocsaras, lápi erdőkkai tarkított táj áás feltételeket biztosított a sürü településhálózatú terület gazdasági tévé kenysége számára. Mind az állattartás, mind a földmüvelés jellege és szerkezete merőben más viszonyok között érvényesült, mint akár a 19. századi. Hogy e korábbi állapot mi — lyen lehetett, arra biztos feleletet még nemigen adhatunk. ANDRÁSFALVY Bertalannak a Duna árterén végzett kutatásai sok támpontot adnak a kérdésre, s e körülmény fontosságára „ ' 23 is о hivta fel először figyelmünket. A fentieket azért tartottuk szükségesnek itt elmondani, mert különösen a romantikus néprajzi szemlélet hajlott afelé, hogy a 18—19. századi állapotokat - a nagyhatáru települések gazdálkodásának rendszerét vegye alapul, s ezt vetítette vissza a múltba. Az alföldi nagyhatáru falvak és városok gazdasági tevékenysége kiterjedt a hozzájuk tartozó egész határra. Már a török idők alatt is az elnéptelenedett puszták, falvak te— 2Ц. rületét legalább legeltető állattartással élték. A török után újjászerveződő városok pedig egyre tervszerűbben, az a— dott kor gazdasági szintjének megfelelően éltek az adott terület nyújtotta lehetőségekkel. Mindig igényt tartott a város a teljes határára, s az egészet élte valamilyen forrná ban. A határperek nagy száma, s a határujitások hagyománya igazolja az állításunkat, Karcag határképének alakulása is igen tanulságos az itt vizsgált időszakban. Mindazok a jellegzetességek benne is megtalálhatóak, mint más alföldi nagyhatáru városokban. Határa változatos térszinformát mutat, s a szabályozások előtt az ár- 22 -