Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

is megváltoztatja, de éppen az emberre jellemző a céltudatos tevékenység, amely környezetének átalakulásához vezet. így tehát természeti tájról csak nagy megszorításokkal beszélhetünk, mivel az ember nagyon sokat tett a megváltoztatására. Ha csak néhány mozzanatában is, érdemes vizsgált területünkön is felvillantani ennek a táj formáló tevékenységnek né hány képét, A szakirodalom régen tisztázta,- hogy az Alföld telepü léshálózati képe nem volt mindig ilyen, mint most, óriásira duzzadt nagy falvak és városok, hozzájuk hasonlóan nagy határokkal. A középkori Alföld sürü településhálózatú, kishatáru falvak rendszerét mutatja. Csak a későbbi időkben döntően a török uralom alatt néptelenedett el ennyire. Az újjászerveződő települések pedig már ezt az uj formát veszik fel. A fentiekből következően szükséges megtenni két elvi megállapítást, melyet a szaktudományok már többször meg is fogalmazták valamilyen formában. Az egyik az, hogy a paraszti gazdaság mind az állattartás, mind a földmüvelés ágait egyaránt magába foglalta-.*- koronként természetesen a kettő aránya más és más. A legkorábbi falvainknál is meg volt es a kettős jelleg, s igy a legeltető állattartás mellett egy földműves kultúrával is számolni kell. Ez viszont azt jelenti,hogy az ember nemcsak felhasználta a környezetében talált javakat, hanem azok előállitása érdekében a környezetet is igyekezett megváltoztatni. Egy falu közössége — ha valamilyen rendkívüli körülmény nem akadályozta - a rendelkezésére álló egész határt élte változatos módon. Kihasználatlan területről nemigen beszélhetünk. A fentiekből következik a másik megállapítás is. Az el— - 21 -