Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

járó osztásföldek is a zálogost illették. Hogy mikorra.nyúlik vissza a záiogolás szokása, nem tudjuk megmondani. A tény, hogy a redempció alkalmával állandóan hirdették, hogy mindenki rendezze földügyeit, hogy azt a felfektetendő Liber Fundibaa megörökíthessék, mert . . 331 kesbbb változtatásoknak helye nem lesz. A későbbi bej egy, , 332 zesek a tanács következetes álláspontját igazoljak. A föld használatának ez a formája állandóan végigkisé— ri az itteni gazdálkodást egészen az i860—7o-es évekig. Ha egy-egy szűkebb esztendő köszöntött be, mindig felszökött a zálogba vetett földek mennyisége. Hogy milyen volt ezeknek a,- földeknek a hasznosítása, azt a források nem örökítették meg. Inkább csak következtetni lehet, hogy más földekhez hasonlóan használták, A különbség annyi volt, hogy a zálogos igyekezett minél kisebb beruházással minél nagyobb haszonra szert tenni, maximálisan kiélni a földet. Ezek a zálogos földek hamarabb kimerültek, s ha a tulajdonos újra birtokba vette, kezdhette elölről a feljavítását. Általában a szegényebb redemptusok tették zálogba a " földjeiket. Gyakori eset az, hogy sohasem sikerült onnan kiváltani, s ilyenkor kénytelenek végképp lemondani róla. El adják, rendszerint a zálogos veszi meg. Haszonbéres föld Kis területet érintő földhasználati forma volt, A város használatában lévő földek kerültek igy megművelésre néhány kevésföldü gazdához. Az emlékezetben találkozunk azzal is, hogy néhány nagyobb gazda földjének egy részét igy műveltette meg. - 169 -