Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

Ez azonban ritkán fordul elő. Külön tárgyalása a kérdésnek azért tarulságos,. mert kapcsolatban van a város határában idegen testként beékelődő Hegyesbori pusztával r amelyik idegen földesúri tulajdon volt, s csak a múlt század második felében vásárolta meg a város, A 18."századtól rendszeresen bérelik a karcagiak ezt a területet. Legelőként és forgó földként egyaránt élték. A birtok gazdája Miskolcon élt, rendszeresen ott kereste meg a város küldöttsége a szerződések megujitása végett. A 18. század vége felé még csak a felét bérli ennek a pusztának a város, a másik felén a földesúr legeltető állattartást folytatott. Tanulságos az a jegyzőkönyvi bejegyzés, melyben a lakosok sürgetik, hogy válasszák külön a földesúr és a Város által használt területeket : " Az Hegyes Bori Puszta eránt mai napon meg határoztatott, hogy a Földes Uraságnak azon pusztának fele része ki szakasztasson, mivel határunkot Sertéseikkel ás ménesekkel az Contribunus Lakosainknak nagy praejudiciumokkal minden jelentés nélkül szeltiben pascuállyák, melly kiszakasztas után minden familia az maga rátáján pascuallya Jószágát. Egyébb földeinken pedig ennek utánna az Pasbuatio egy átallyán fogva 334meg nem engettetik." Ef. hegyesbori földek fele l8oo-ban 573 juger

um /római hold : 2500 négyzetméter/ szántóból, ugyanannyi rétföldhői és 335 szikesből állott. E földeket különösen az l85o-es évektől kezdve, mikor már a város tulajdona lesz* rendszeresen kiadják a lakosoknak haszonbérbe, 1879 tavaszán pedig, mivel az előző évben elkéstek a haszonbérbe adással, csak fele bérért adják ki a Hegyesbort, dinnyének és tengerinek azzal, a - 17o -