Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)
meg kellett elégednie a hagyományos munkaeszközökkel. Természetesen e hármas tagozódási séma csak a fő tendenciákat jelzi, közöttük számtalan az átmeneti forma, amelyek e sémába nem szorithatók bele. A következőkben röviden bemutatjuk azokat a földhasználati formákat, amelyek Karcagon jellemzőek voltak. Mivel a karcagi gazdálkodás alapvetően tanyás jellegű, természetes, hogy ez az üzemforma mutat legváltozatosabb képet. Földzálos: Az eddigiekből is nyilvánvaló, hogy a kiosztott, szabad használatú földek képezik a nagyobb mennyiséget a város határában. Ezek használati formájára a levéltári források nem adnak felvilágosítást, mivel a közösségi irányítás alól kiestek. Csak olyankor találunk rávonatkozó feljegyzéseket, ha ezeket a földeket eladták vagy elzálogosították. A jegyzőkönyvek tanusága szerint különösen a zálogba vetés volt igen gyakori. Az adatokból megállapítható, hogy a zálog volt a föld eladásának első állomása. Ha valaki megszorult r s nem volt miből pénzt csinálnia, zálogba vetette a földjét meghatározott öszszegért. Itt ugyanúgy érvényesültek a statútumokban megfogalmazott előjogok,, mint a végleges eladásnál, tehát csak megfelelő sorrendbea.lehetett zálogba is venni földet. Ha valakinek elővételi joga volt, az érvényesíthette másokkal szemben. A zálogbaadáskor meghatározták, hogy mikor kell kiváltania a tulajdonosnak a földet. Ez alatt az idő alatt a zálogos szabadon használhatta. Az itt megtermelt érték volt pénzének a kamata. Ha külön nem kötötték ki, ugy ha tőkeföld volt zálogban, az utána - 168 -