Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

Földhasználati formák Mint arra a dolgozatban többször utaltunk, a jászkun birtokviszonyok jellegéből következett az, hogy a föld használatának nagyon sok formája alakult ki. A redempció ténye döntően meghatározta a fejlődés irányát. A kialakult birtok— és gazdálkodási viszonyok két évszázadon keresztül hatottak» A 19. század második felének kapitálisztikus fejlődése sok vonatkozásban elősegítette a meglévő helyi energiák kibontakozását. Területünk ebben az időszakban beletartozott az alföldi gazdálkodás, élcsoportjába. Ezt a véleményünket megerőfsi^i a SZABÓ István szerkesztette kétkötetes kiváló munka - 33o is. Mindezekből az is. következik* hogy a táj gazdálkodása még inkább magán viselte a magyar mezőgazdaságra jellemző ellentmondásokat. Karcag példája plasztikusan bizonyít. A legfejlettebb, legkorszerűbb agrotechnikát alkalmazó gazdaságok mellett a legkezdetlegesebb fokon álló gazdálkodási formák is megtalálhatók egymás mellett. Külön sajátossága az a kérdésnek, hogy a fejlettségi szint nem köthető kizárólagosan egy — egy birtokkategóriához. Nagy általánosságban mindössze csak az állapitható meg, hogy a középparaszti birtok gazdálkodott a legkorszerűbben. Itt a birtokos a családjával és néhány alkalmazottjával — családi keretek között végezte a munkát, arra törekedve, hogy maximálisan kihozza a földjéből amit lehet. A nagybirtokon a gazda inkább csak a felügyelő szerepét töltötte be, a munkát felesek, harmadosok, szolgatanyások végezték. Itt a gazdálkodás általános színvonala nem érte el a középparaszti szintet. A kisbirtoknak pedig nem volt ereje arra, hogy gépeket vásároljon, modern agrotechnikát alkalmazzon, - 167 -