Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

feljegyzést : " vad árpa teremvén, maga is aratott benne, és arról 323 kaptak szemre." ^ Másfél évszázaddal később ugyancsak a Sárrétről ÖSVÁTH Pál ir a vadbuzáról : " I863—

ban a járásnak Békés, de kivált a Kunság felé eső községeiben az. aszály miatt a nép nagy Ínségre jutott, 864-ben azonban oly bő termésünk lett általában, hogy jobb földjeinkben vadbuzánk és árpánk is annyi volt, mintha bevetettük volna. n324

Ai emel és B.T./ Karcagon a levéltári adatok tanúsága szerint szintén megvan az elpergett, s kikelt gabona hasznosítása. Sajátossága az, hogy rendszerint az ugarban, és az évenként újra,osztott földek vonatkozásában találkozunk ezzel a kérdéssel. Ha ugy ítélte meg a tanács, hogy érdemes foglalkozni a problémával, akkor ezeket a földeket tilalomba tette, s meghagyva az előző évi osztásokat, aszerint ki-ki újra learathatta a vadon nőtt kalászosokat. Az első adat 1797. augusztusából való. n Szerepi Szabó István panaszollya, hogy a Tavaszon az ő nyilasát Aggod Tamás meg szántván Kölessel bé vetette, a magáét ott hagyván, melyet a panaszos meg tudván, az Aggod ott hagyott Nyilassát a,magáé helyett meg szántotta és hasonlóan kölessel be vetette. Most már minekutánna a Köles meg ért, a be panaszoltatott mind a maga, mind a panaszos kölesét le vágta, haza hozta és el nyomtatta. Ezeket Aggod el esméri, tsak azzal mentvén magát, hogy Ő Vad Köles gyanánt hozta haza a Szabó István szomszédja kölesét. E szerént a panaszos megkérdeztetett, hogy a kölesből mennyit reménylett volna, három vékányira mondotta." f

Z5 A következő év tavaszán Varró János komisszárius panasz- 164 -