Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

gyaljuk. Most azért is van lehetőségünk csak vázlatos képet adni a kérdésről, hiszen a Nagykunságról a kérdés alapos tár272 gyalásái olvashatjuk GYORFFY István klasszikus munkájában. HOFFMANN Tamás többször idézett munkája mellett NAGY Gyula könyvét kell kiemelnünk, aki a szomszédos dél-alföldi terület még élő anyagát rögzítette. A téma fontosságát az adja, hogy a területünkre jellemző hagyományos gabona monokultúrával kapcsolatban az egyik leg — fontosabb munkafolyamat az aratás és a levágott gabona kezelése. A munka összetett és társas jellegénél fogva pedig alkalmas arra, hogy a paraszti munkaszervezet formáiról is képet alkothassunk. A paraszti munkafolyamat csúcsát éppen az aratás jelentette. A közösségen belül az ember megítélését az aratásban és nyomtatásban tanúsított helytállása határozta meg. Ha valaki a talaj előkészítést nem is végezte olyan gonddal, legfeljebb rosszallóan nézték, de ha valaki a megtermett búzát pocsékolta, nem fordított betakarítására kellő gondot, azt egyértelműen megbélyegezte a közösség vagyoni, vallási különbségtől függetlenül. A parasztember szemében a megérett gabona a élet volt, igy beszéltek róla» s a vele való munka pontosságot, lelkiismeretességei követelt. A .mindennapi kenyérnek val$ megtermelése vagy megszerzése örökös gondja volt mindenkinek» Nemegyezer ászért cserélt gazdát egy föld Örökösen, vagy időlegesen, zálog 274 formájában, mert nem volt meg a kenyérnek való. GYÖRFFY István részletes elemzését adta az alföldi takarásnak és nyomtatásnak. A századfordulón még tetten érhető formák jellemzőek területünkre is teljes mértékben. A múlt század elejének egyik jeles szakirója a gabonatermelés jellegzetességeidből, mint a pajta hiánya, a szabad ég alatt való gazdálkodás, a nyomtatás módja, a szálláskert nyomtató rendszere, a vermelés - 142 -