Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

és a tarlószabaditás +» azt a következtetést vonja le, hogy ezek a termelés ázsiai jegyeit Őrzik,,

s a.: magyar s ág a hon— 275 foglalás előtti időkből hozta magával. A termelésnek ezeket a formáit századunkban az,ujabb technikai segédeszközök változtatják meg lényegesen. Témánk első kérdéscsoportja a kötetlen, illetve kötött kezelést tárgyalja. A korábbi néprajzi szakirodalom GYORFFY 276 István nyomán ugy vélte» hogy a kötetlen kezelésről a kötöttre való áttérés a cséplőgép megjelenésének a következménye. Ezzel szemben áll HOFFMANN Tamás véleménye, aki a következőket mondja : "... az mindenesetre valószínű, hogy a régebbi felfogás, miszerint az alföldi slk vidékek kötetlen kezelésmódja általános, a tiszántúli területeken egyetemes eltérjedésü és a kaszás aratótechnikával egyetemben a külterjes agrotechnikák legrégibb elemeit őrizte volna meg, ma már egyre nehezeb— 277 ben fogadható el." Majd egy másik helyen külön kifejti az ezzel kapcsolatos véleményét : " ... a kötetlen gabonakezelés végeredményben csak a tanyás gazdálkodásban szilárdult meg, s mivel az utóbbi a maga speciális mezőgazdasági rendszerével egyetemben eredetileg többéi közt - az alkalmi szérűk használatából fejlődik ki, az előbb bemutatott rekonstrukciós törekvés létjogosultsága —ugy 278 látszik— valószinüsithető lesz." E kutatás eredményeiből tudjuk, hogy a gabona kezelésének két váltazata tulajdonképpen együtt él. A levéltári forrásaink Karcagra vonatkozóan is megerositik ezt az állitást. Hogy a formák jelentkezése mennyire köthető üzemformához, vagy időjárási tényezőkhöz., azt megmondani nehéz lenne. Kétségtelen,tény, - 143. -