Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

gás a következő volt : a kapás után búzát vetettek, másik évben a búza után újra búza került, majd a harmadik'évben ismét kapás. A szántás tehát a vetésforgóban a következőképpen ment : Az első' szántás mindjárt aratás után volt, amikor a kereszteket behordták. Ezt nevezték tallőhántásnak. Ez egészen vékony szántás volt. Hagyták u£ána, hogy a nap égesse, süsse a földet, majd augusztusban, szeptemberben szántották meg újra, most már mélyebben, vetés alá. Ahol tavaszi vetésű gabonák voltak, ott is a fenti sorrendben következtek a munkálatok. . . A kukoricával is ugy igyekeztek, hogy szeptember végére letörjék, és a csutkát bekötve,elszállítsák, ezzel a földeket szántásra alkalmassá tegyék. Azonnal neki is állottak az ekék, és néhány nap alatt megforgatták a csutkaföldet.. A leszántott csutkatövet csak tavasszal szedték ki —_már azt, amit a tövisborona kikapart a földből a vetés abSl. Ugyanis az volt a gyakorlat, hogy tavasszal tövisboronával meghu-'. zatták a vetéseket, ez felért egy kisebb szántással. A borona a csutkatövekről lekaparta a földet. Mikor néhány napig ott .sütötte a nap, akkor mentek, kiszedték, a földet leverték róla, csomóba hajigálták, s hazaszállították. Nyári tüzelőnek nagyon jól megfelelt. Október első, de legkésőbb második hetében a búzát elvetették. Nagyon fontos volt, hogy minél előbb a földben legyen a mag, azt tartották, hogy ebből van a legjobb.búza. Egyenletesen, jól kikel, s nem szedi ki a varjú sem. A tavaszinak való földet csak akkor szántották meg ősszel, ha trágyázták. Ekkor a tarlóra kihordott trágyát jó mélyre forgatták. Ezt a földet tavasszal legtöbbször csak megboronálták, vagy ekekapával meghúzatták. így az apró magot még a fagyos - 135 -