Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

földbe is elszórhatták. Különben a kapások alá a földet tavasszal szokták megszántani. Ha trágyázás nem volt, sokan jónak tartották» hogy azért egy vékony tarlóhántást végezzenek. A fenti rendszertől csak akkor tértek el, ha uj növény, pl. cukorrépa vagy takarmánynövények, pillangósok kerültek a földbe. Ilyenkor az adott művelési követelményeknek megfelelően változott a szántás. Uj munkafeltételeket jelentett az is, ha addig feltöretlen gyepet vagy sziket fogtak eke alá. Az ilyen uj törés nagy igaerőt követelt. Ezeket az uj törésű földeket is a hagyományos rendszer szerint hasznosították. Egyik adatközlő a következőképpen mondta el ezt a müveletet : 1928ban vásárolt 26 hol magyarkai legelőt : " Beszéltem egy traktorossal, az felszántott 15 holdat a nehezebb szántóból, mink meg a javát szántottuk 6 ökörrel,kettes ekével, és 4 ló egyes ekével. Ősszel ki lett szántva, igy a fagy széjjel marta. Tavasszal egy 15o-kg-os boronával megfogatoltuk, nem kellett rá súly, elég volt az 5 lónak. Nem táncolt a fö-ldön, belefeküdt. Ami azelőtt müveit volt, abba búzát vetettünk, a gyepet, amit feltörtünk ősszel, abba meg zabot,árpát, borsot mag kukoricát. Minden jól sikerült. A következő. ősszel abba a feltört vegyes földbe 2o hold búzát vetettünk, kitűnő lett. A 2o hold fődön 323 mázsa termett, holdanként 16 mázsa, elsőrendű fajsúlyú. Az ugartartás megszűnésével az ugarolás emléke is egyre halványabb. A recens anyagból nehezen lehet kibogozni, csak a levéltári anyag tanúsítja, hogy megvolt, és jelentősége is nagy volt. Erre korábban külön fejezetben tértünk ki. A források egy sajátos szokásra is utalnak, nevezetesen arra, hogy az ugarföldre ha kimentek szántani, addig nem jöt— 136 -