Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

jainkig. Az élő emlékezet is azt bizonyltja, hogy az Őszi vetés szeptember végére—október elejére esett. n Október 5-én már megkezdtük a busa vetését. Akkorra már ki volt szántva minden föld a tavaszi mag alá is.Mikor elcsépeltünk, kihordtuk a trágyát, akkor az első dolgunk az volt, hogy a tavaszi mag alá a földet kiszántsuk. Azután a tarlókat szántottuk, amelyikről akkor nyáron vágtuk le a búzát. Mikor a kukoricát letörtük, azonnal behordtuk a csutkát, igy az ököriga csak szántott. Mire elvégeztük a nyári szántást, az ököriga kiszántotta a csutkaföldet, mink meg a lóigával vetettünk." Általában azt tartják, hogy a szántás mellett a termés biztosításában nagyon fontos szerepe volt az időjárásnak. Ugy kellett művelni a kemény földet, hogy nyáron a nap égesse, télen a fagy marja széjjel. Akkor jó porhanyós lett, biztosan termett. Ez olyan alapelv volt, melyhez messzemnoen igyekeztek tartani magukat a karcagi gazdák. Az egyik-adatközlő véleménye jól összefoglalja ezt a gyakorlatot : " A tallót felszántottuk korán, hogy hagy igesse a nap,Mert nyárban a napsugár, télben a fagy.kimunkálja a földet. Nem sza — bad utána még egyszer megszántani. Az öreg Hajdú megszántotta, pedig avval kárt csinált, mert sokkal szeginyebb lett a búza,ha újra megforgattuk azt a földet, amely már termett a nyáron. De ha nem, az az eleven főd, ami feljött, amikor megboronáltuk, csu^ pa por lett. Ez hozott olyan termist, hogy a csutka fődbe nem volt olyan búza, mint az igetett nyári szántásban. A köles is 'Jgy jó, ha porba vetik. Az őszi szántás meg ugy jó, ha mélyen vaj oszt nagy darbokba jön ki, mert a fagy szitmarja." A vetésforgó határozta meg mindig a szántás menetét. A föld kétharmadába búza kerül

ty egyharmadába tavaszi és kapás..,

A for— - 134 -