Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

Az adatok azt bizonyítják, hogy a kenderföldet kapával vágták fel» és hogy az is szokás lehetett, hogy a földre elszórt kendert belekapáltak a földbe : " Kiss Jősef panas zollya, hogy tegnap bizonyos dolga végett Hermán Ferentz házához menvén békességesen ott ült a Sánta Ferentzné fÍjával Istvánnal a ház előtt, a midőn Sánta Ferentzné oda menvén fel csattant.reá, hogy miért kapálta el a kender földjét."

^

61 /Kiemelés B.T./ A másik adat : " Ifj. Kenderesi Mihály panaszkodott a feleségére, hegy a szolgával kimenvén a Vajasba kendert vetni, ott háltak e gyütt... de annak illy okát adja /t.i. a menyecske/ hogy a szolga két hajtókába egy meszely pálinkát meg iván, attól holt részeg lett, és igy a kendert, mivel ugy is kapával vetették, el nem vethették

, meIly miatt haza nem mert jönni, hanea kinn maradt, s más,nap többnyire maga kapálta fel a földet." /Kiemelés B.T./ Az eke formájára a források nem utalnak. Valószínű azonban, hogy a legkorábbi időkben itt is az ország más területéhez hasonlóan a fagerendelyü, fakormányos, vaspapucsos, csoroszlyás eke volt használatban. Erre az idősebb adatközlők közül néhányan még emlékeznek, hogy egy-egy udvaron láttak ilyet. Ezt az ekét a múlt század közepe tájától egyre jobba/i kiszorították a különböző gyárak, nagyobb műhelyek által készített ekék. Megállapítható, hogy az eke korszerűsítése volt az első lépés a gazdálkodás technikai megváltoztatásában. A század vége felé nem ritka a kettős, sőt néhol a hármas eke s&m

t melyet állati erővel vontatnak, A vető- és cséplőgép mellett.az eke jelenti a korszerűbb mezőgazdasági technika alkalmazását. Ma már a fagerendelyes vas: ekének is csak az emléke él, nem is beszélve a - 129 -