Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

Szántás Egy terület müvelésének intenzitását nagymértekben meghatározza az,igénybe vett technika, vonóerő és felhasznált segédanyagok. Az egyik jellemző - ha talán nem a legfontosabbhogy milyen eszközökkel végzik a szántást. Természetesen ez a munka nagymértékben, függ a talaj adottságoktól. Karcag határa három jellemző talajféleségből tevődik össze : a tilalmasi jól művelhető löszös, agyagos talajból, a rétiföldek kötött talajából és a szikből. Mindhárom másféle megmunkálást kivan. A történeti és recens anyag egyértelmű tanúsága szerint Karcagon az alapvető forma az ekés földmüvelés. Ez nyilvánvaló is a gabonatermesztés általános megléte miatt. Ennek a talaját másképpen hatékonyan művelni nem lett volna célszerű. Másfajta müvelésre mindössze két adatunk van a 18. szá zadból. Idézése azért is tanulságos, mert egy archaikus forma rendszeres továbbélését sejteti, nevezetesen a kapás földművelést. Természetesen a két adat nem alkalmas arra, hogy belőle messzemenő következtetéseket vonjunk le. Arra azonban elegendő, hogy ennek a kapás technikának a korábbi gyakorlatban elfoglalt helyére utaljon. Tanulságos az is, hogy az adatok a periférikus jelentőségű kender termesztésével vannak összefüggésben. Korábban már utaltunk arra, hogy ma a Nagykunságon a kender termesztésének és feldolgozásának az emlékét is szinte lehetetlen nyomon kis érni. Minden valószínűség szerint már a múlt század közepén megszűnt ez a háziipari tevékenység. A 18. században sem valószínű, hogy általános és rendszeres tevékenységként élhetett, legalábbis az adatok nem nagyon engednek ilyen következtetés levonását. - 128 -