Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

effektusától,, körül kapálhatta volna mint mások, nem. cselekedvén pedig ügy látszik Törvényünk nagyobb részének hogy maga oka Féke András ur maga kárának és igy a T. helység eránt semmi követelése nem lehet. ... noha a magok parlagját az Aggod Péterek meg égethették, mindazonáltal másnak kárt csinálni nem lehet vala, annál is inkább, hogy a düllő utón meg oltalmazhatták volna* más részről pedig Féke András ur a hirdetésre körül ka pálhatta volna,, azért fele kárának fizetését itéli a tanács," /Kiemelés B.T./ Az emlékezetben már egyáltalán nem, él a föld égetésének ez a formája. A későbbiekben más, további nagykun városok -anyagában reméljük, hogy hasonló adatokra bukkanunk, s ezt a szokást még teljesebben rajzolhatjuk meg. A talaj javításának a fentieken kivül volt még más módja is. Egyik a pihentetés. Hogy a tanyaföldeken milyen volt ennek a rendszere r ma már nagyon nehéz megállapítani. Az ugarföldeken — mint láttuk - jól elkülöníthető, megfogható ez a folyamat. A pihenő földek legelőként szolgáltak. A tanyák között rendszerint birka járt rajtuk, s az ott tartott állatokat is kihajtották legelni ide. Az állatok lerágták a gyomnövényeket, ez egyúttal a talaj tisztítását is nagymértékben segítette. Másrészt pedig a legelő állatok taposták, trágyázták a pihenő földeket. A századforduló óta a pillangósok vetésével is jelentősen segítették a talaj termőerejének pótlását. Ez azonban nem volt tervszerű, hanem inkább a pillanatnyi gazdasági érdek, és az időjárás határozta meg. Napjainkban is az egyik, legnagyobb problémája a karcagi határnak, hogy a szervestrágya hiánya miatt a termőerő pótlása nagyon nehezen megy. A különböző bérleti formák következtében kiélt földek eléggé leromlottak, mert a cél az volt,.hogy minél kisebb ráfordítással, minél többet kihozni a földből. Kevés gazda használta ki a korszerű agrotechnikai lehetőségeket, - 127 -