Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

itt a közösség tájékoztatására sok közismert és gyakorlott dolgot is el kellett ismételni. Az állattartásnál talán a legteljesebb az az anyagjamit a történeti adatokból ki lehet hámozni. Mivel a tevékenység erősen kötődik a közösséghez,, több ember jószágát vigyázza egy pásztor, vagy ha a maga jószágát pásztorolja is» figyelembe kell vennie a közösség által diktált normákat. Azonban &ég itt is.nagy on sok a néprajzos számára keveset mondó, bár nagyon hasznos adat, ugyanis segit eligazodni egy-egy későbbi, recens jelenség történeti visszavetitésében. A földmüvelés helyi sajátosságainak történeti megközelítésére eléggé keyés anyag áll még most is a rendelkezésünkre. Éppen a 18. század az egyik legkritikusabb időszak, amikor a török kiűzése után újjászerveződő mezőgazdaság keresi azokat a formákat, melyek között a hagyományok figyelembevételével is a legeredményesebb lehet. WELLMANN Imre kitűnő tanulmánya jól eligazit « korban, annak az általános vonatkozásaiban. KitünŐ segítséget ad a helyi jelenségek összehasonlítására^ értékelésére : n Már a sikság jelentős részén, kivált a töröktől viszszafoglalt vidék magyar lakossága körében szántóföldet és parlagot váltogató ekés füldmüvelés folyik. A sokszor évtizedek óta heverő szűz föld itt valóságos rablógazdálkodást tesz lehetővé : néhol évtizedeken át, máshol 3—7 éven ka — resztül trágyázás és pihentetés nélkül müvelik ugyanazt a földdarabot, sokszor azért is, mert kevés,az igás állat,igy bajos lenne évről-évre uj földet feltörni. A friss törésbe először rendszerint kölest / esetleg kukoricát, dinnyét,zabot/vetnek, de ezt azután szakadatlanul gabona, többnyire - 12o -