Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

tilalmasi, egyénileg használt tanyaföldek művelési rendszeréről alig tudunk meg valamit, mert a rendszeres, általános tevékenységet nem volt szükséges Írásban rögzíteni. Mindenki tudta és végezte a maga dolgát. Az adatok mindig valami természetes rend elleni vétséget mutatnak : tilalom megsértése, örökhagyás, osztozkodás, vagy rendkívüli időjárás, pl. aszály : , " ... minden Nagy Kun Helységekben a mostani kcrnyül állásokhoz képpest minémü széna és Életbéli termés vagyon, hogy arról való Relatiő 14-. napok, alatt-a Meg tisztelt Királyi Tanátshoz fel küldettessen .., 1./ Városunk egész határán a széna termés oly tsekély, hogy a lábas Jószág tartásához semmi reménység sintsen, most is pedig ezen hallatlan szárazságban mind éhei veszett volna el, hanemha a nád termő,- és kotus Rétek telyességgel ki szárad — ván ott nádat nem étethetnének. 2,/ Az őszi vetés is a Határnak székes volta, és a hallatlan szárazság miatt sok helyeken ki sült, a mi meg maradt, mutat ugyan valamit, de igyen sintsen közép £ermése is, rossznak inkább mint közép szerűnek lehet Taliani. 3./ A Tavaszi vetés éppen semmit sem ér, némaliy része a magvát meg adja, némely részét lehet nönni, ugy lesz valamitske belőle, legnagyobb része pedig a földjén vész. 4-./ A Kukoritzához is igen kevés reménység vagyon, mutat ugyan valamit néhol, de legnagyobb részént olyan, hogy ez idén ki tsüvezvén, és tökéllatességre mennyen, majd tsak nem hihetetlen, annyira» hogy sem árpa, sem kukoritza nem lévén, az Erdős Hellyeken is makk nem találtatván a köz nép a sertés hizlalás 25o erant a leg nagyobb felelmek es rémülések közt nyög." Ezzel szemben már az ugarról jóval többet tudunk, mert - 119 -