Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

napig kellett minden oda nem való jószágot kihajtani. Ezután, már szigorúan büntették, na jószágot találtak a föl— 248 dek között. Teljességében érdemes idézni egy 1794—ben kelt rendelkezést, mely szintén a szántóföldek védelmét szolgálja a legeitetőkkei szemben : n Ártalmasnak találtatván az, hogy a Szállás földeken, s ugarbeli vetéseken járnak a marhák és sertések, ez egy átallyában meg tilal— maztatik, s a Tizedesek által a Lakosoknak tudtokra adatni rendeltetik, hogy mindenki hajtsa onnan minden féle jószágát, különben ha ott találtattnak be hajtattnak, s darabjától 17 xrt fizetnek, a juhászok pedig páltzával bün24-9 tettetnek ha a juhot oda eresztik." Lassan a gazdálkodás egyensúlya helyreáll és később is előfordulnak apróbb tilalomrontások, de ezek már csak egyedi jelenségek, és megtorlásuk személyesebb jellegű. A Villongások inkább a határterületeken jelentkeznek, és ott is akkor, amikor a szántóföld a legelő rovására terjeszkedik és a megszokás, talán az ellenállás is több-kevesebb ideig a szántóföldön termesztett növények legeltetésében, csapásolásában jut kifejezésre. A fenti adatokból az is kiderül, hogy a Tilalmas, bár egyéni használatú terület volt, mégis a határszabadulástól Szent György napig az őszi kalászossal be nem vetett területeket szabadon legeltethették, leginkább juhokkal« Az eddigiek alapján megállapítható, hogy a levéltári források sok, a néprajzot érdeklő kérdésre nem adnak feleletet. írásba csak azokat az eseményeket foglalták, amelyek a dolgok természetes menetét megakasztották kisebb vagy nagyobb mértékben, va.^y pedig a közösség egészét vagy részeit érintő határozatokat rögzítettek. Tanulságos az pl.,hogy a - 118 -