Korek József: A Tisza II. régészeti leletei – A Damjanich János Múzeum közleményei 33. (1973)

E nagyarányú pusztulást és pótolhatatlan veszteséget kivántuk elkerülni a Tisza II, vizlépcső munkálatai során, A Magyar Nemzeti Múzeumnak voltak már tapasztalatai a I, vízlépcső épitésekor Tiszalökön. A duzzasztó műhöz vezető területen, amelyen az uj meder folyik, régészetileg rend— kivül gazdag település volt. Itt feküdt az egykori középkori Rázom falu, ide temetkeztek a honfoglaló magyarok, a szarmaták temetői és telephelyei mellett a bronzkorban is sürün lakott hely volt. Az épitkezéssel párhuzamosan vég • zett munka során,Tiszalökön tárta fel első izben Méri István a XI-XII. sz.-i jobbágytelepülés nagyobb összefüggő részletét. Ezek az első hitelesen feltárt, földbssülyesztett Árpád-kori paraszti lakások. A koraközépkori településkuta— tás kimagasló tudományos eredményei mellett a gyorsiramu munka, a szűkös anyagi lehetőségek miatt sok mindent kényszerültünk elveszíteni s igy csak kis részben oldottuk meg a veszélyeztetett területen felbukkant leletek megmentését. Addig, amig a tiszai vizilépcsőnél mintegy 2 kilométer hosszan nyúló területen húzódó egy lelőhely mentési munkáiról volt szó, a kiskörei vizilépcső munkálatai mintegy 4© km hosszú, 5—11 km széles felületre, de a közvetve veszélyeztetett részt figyelembe véve, ennél is nagyobb területre tar — jedt ki Kiskörétől Tiszakesziig. E feladat nem egy nagyará *» nyu leletmentés volt, hanem a Közép-Tiszamente jelentős területének előzetes régészeti feltárása. Ez annyit jelent, hogy az elárasztásra kerülő, illetőleg a veszélyeztetettségnek kitett lelőhelyek megmentésével a táj,egészének történetét kell tudományosan kutatni és feldolgozni. A tartalmában más munka a leletmentéstől eltérő módszert