Korek József: A Tisza II. régészeti leletei – A Damjanich János Múzeum közleményei 33. (1973)
céljául, amely a lakógödrök mellett a település másik jellemzője,, Ha az összes rekonstruálható épületet figyelembe vesszűk, ugy a - tiz lakógödör f a két biztosan háznak tartható épület, ill. a hat különböző célt szolgáló épitmény, továbbá a négy nem rekonstruálható épületmaradvány — település sűrűnek mondható. Rendszere azonban eltér a délalfölditől, ahol sürün egymásmellé épitkeztek, ill. soros elrendezésű települési formát használtak. Itt a mástipusu épületekből álló település lazább, szétszórtabb. Ez a települési forma a táj korábbi lakosságának hagyományából és a gazdasági különbözőségekből adódik. A középső Tisza mentén,'a Nagykunság, Hajdúság területén a neolitikum kezdete óta az alföldi vonaldiszes kerámia népeinek szálláshelyét találjuk. A vonaldiszes jellegek dominálnak a háztipusoknál is, amelyek az életmóddal függnek össze. A neolitikus fejlődés egyik sajátossága a differenciáltabb gazdálkodás, a földmüvelésben és állattartásban egyaránt. A középsőneolitikum folyamán a középső Tisza vidékén nagyobb szerepet játszott az állattartás, mint a Dé l—Alföldön és egy-egy telep— re egy haszonállat előnyben részesité se a jellemző. Kiskörén a juh,sokkal nagyobb számban jelentkezik, mint a dél—alföldi telepeken s ebben is közelit a vonaldiszes telepeken meglévő modellhez. Bökönyi Sándor vizsgálatai alapján mig a juh a Dél~ Alföld területén 1-2 %-ot képvisel háziasított állataink kö — zött, addig Kiskörén eléri a lo %-ot is. A települési formán, az állattartáson kivül különbséget észlelhetünk a tárolóedények méreteiben is, amely megerősíti a gazdálkodásban feltételezett eltérést. Addig amig a délalföldi telepeken általános a tárolóedény, gyakori az 1 métert - 14 -
