Korek József: A Tisza II. régészeti leletei – A Damjanich János Múzeum közleményei 33. (1973)

A tiszai kultúra elterjedését vizsgálva megállapítottuk, hogy az a Tisza három szakaszán sűrűsödik és jellegé— ben is eltér egymástól,, A D—i szakasz a Körösök torkolatánál kezdődik, átnyúlik az országhatáron kivül D—re it'

t tellszerü települési forma a jellemző, A település modellje a legjobban feltárt délalföldi lelőhely Hódmezovásár hely—Kökénydomb. A középső szakasz Szolnok-Eger patak kö — zötti terület, amelyre az egyrétegű települési forma a jellemző és mind házformáiban, mind temetkezési rítusában is eltér a délalfölditől. Az É-i szakasz a Tisza hazai, ÉK_i része, ill. a Bodrogköz, ahol mind a temetkezésben, mind a településben mindkét forma egyaránt előfordul, azonban a temetkezést illetően a két ritus egy lelőhelyen belül nem keveredik. A Tisza középső szakaszán, Szolnoktól az Eger patak torkolatáig találjuk a tiszai kultúra másadik települési központját. Korábban részben a,szakáiháti csoport, ill. a vonaldiszes kerámia kultúra fiatalabb szakaszának népei éltek itt. A telepekre a közepes kiterjedés és az egyrétegű gödrös települési forma a jellemző. Részben a Tisza árteréből kiemelkedő hátakon / Kisköre, Szolnok—Tüzköves / helyezkednek el, részben átlépve a Tisza vonalát $ felé a Tiszába ömlő patakok mentén települnek / Nagyréde /, A kiskörei település,ármentes, kiemelkedő hátra épült, a 88,5 mp-re korlátozódik. A település a vízparthoz közeli részekre terjedt csupán ki. A feltárt és átkutatott részekből itélve a település magja kb. 7ooo tf volt és Ny-ra elkeske nyedő orrban végződött, A kisicörei település építményei mind formai, mind technikai szempontból eltérnek a délalföldi ti-