Korek József: A Tisza II. régészeti leletei – A Damjanich János Múzeum közleményei 33. (1973)

kus jegyek, de már fellép a bükki áru is. E kronológiai megállapítás helyes, ezt igazolta az Aggtelek-barlang előtti térségben végzett feltárás vertikális stratigráfiája. A Poroszló-rábolyi lelőhelyet tartja a legfiatalabbnak, részben a bükki kultúrára emlékeztető lyuksoros edénytípus miatt. Az előkerült textildiszes cserpejkfesn a tiszai kultúra hagyatékát,látja, mint ahogyan a szórványanyag alapján Tompa F. is igy látta. A tiszai és a bükki együtt— élés a kutatás mai állása mellett túlhaladott. Ezt Patay is érzi, de a lehetőségét nem akarja ennek kizárni s ezzel óhatatlanul visszakerül a régi gondolat. A lelőhelyen előkerült textildiszes cserepek az alsó réteg teljes anyaga, a szakáiháti csoporthoz tartoznak s igy lényegében egykorúak a tetesi lelőhellyel, ill. ebbe a korba lehet beosztani a Tiszakeszi, ill. Ároktő f Kemenczei Tibor által feltárt — lelőhelyek anyagával együtt. A Középső Tiszavidék késŐMfreolitikJumának tisztázásához a Kisköre-Gát lelőhely teljes feltárása járult hozzá. A lelőhely a Tisza árterületén ÉK—DNY irányú hát, amelynek egy részét a múlt századi töltéskészítésre, majd az ismételten meginduló gáterősités miatt elhordták. Ez történt 1963— ban is, amikor Sipos Sándor helyi tanár felhívta a figyel — met az előkerült sirok leleteire. Az 1964—66 között végaett ásatás során mintegy háromezer négyzetméter területet tár — tünk fel, a teljes megmaradt neolitikus települést, amely 36 sirt, 12 különböző tipusu házat és több, e korba sorolható objektumot hozott felszinre. E feltárás adott lehetőséget a tiszai kultúra középtiszai modelljének kidolgozására. - 8 -