Kaposvári Gyula: Szolnok az 1848-49-es forradalom és szabadságharc időszakában – A Damjanich János Múzeum közleményei 31-32. (1973)

völtő golyók ,., Képzelhető a csapatok lelkesedé-» se, midőn e nagyszerű egyéniség tábornoki diszegyenruhájában előttük megjelent, Nagy hatást szók-» tak tulajdonítani egy harci riadónak, dalnak, indulónak, vagy lelkes kiáltványnak. Mond/iatom, hogy Damjanich alakja épp oly buzditó, a vakmerőségig bátoritó volt, mint akár a Marseillaise, vagy a Rákóczi—induló, Hazánkban sok daliás alakot lát hatni, de oly hősies alakot, mint Damjanich, soha nem láttam .,, " Damjanich alakja azonban elválaszthatatlanul összeforrott legehdáshirü fiaival : a vörössipkás* 9, és a fehértollas 3« honvédzászlóalj katonáival. A diadalmas szolnoki csata után szerénységére jellemzően mondotta, hogy neki semmi érdeme nem volt a győzelemben, csak nézte, mily hősök a fiai. De a csata, végén, amidőn a 3. zászlóalj megpillantotta parancsnokát, lelkesen tört ki az éljenzés í " Éljen Damjanich ! Éljen Damjanich apánk !

n Akkor hangzottak el ezek az emlékezetes szavak a szolnoki utcán : " Fiuk, büszke vagyok rátok ! Ti az ördögöt is megveritek'! Megérdemelnétek, hogy

: mindnyájan tisztek legyetek; de hol volna akkor• • c az; :

:

én:kedves 3. ;• zászlóaljam.. ?; " '•;,,. g,]•';-AJ©*Szolnokon a Vár területén lévő Művésztelepén büszke márványszobor hirdeti Damjanich, emlékét,Fi-, cánkolö^paripán ül a^ daliás vezér, honvédaitól körülvéve. - • : Mivel nemcsak Szolnokot, hanem TörÖkszeniiaik— lóst, TiszaiÖldvárti Cibakházát, Vezsenyt, Tisza várkonyt, Tószeget, Száj olt és Szandát is sok szál fűzi Damjanich-hoz, vázoljuk röviden á szolnoki csata előkészitését és lefolyását, 1849, február végén, március elején a magyar csapatok Törökszentmiklóson, Tiszaföldváron, Ci— - 6£~