Kaposvári Gyula: Szolnok az 1848-49-es forradalom és szabadságharc időszakában – A Damjanich János Múzeum közleményei 31-32. (1973)

bakházán táboroztak,, A Tisza jobb partján fekvő Szolnokon pedig az osztrák csapatok Karger tábornok vezényletével erősen készülődtek a védelemre. A Tisza hidjának Szanda felé eső végén erős földsáncot készítettek, A mai park'helyét pedig ugyancsak erős sáncokkal túrták fel. Ezt a hatalmas földmunkát természetesen, nem az osztrák katonaság végezte, hanem a sietős munka végrehajtásához "te— ménytelen nép zavartatott Szolnokba, a tiszáninneni környékből, jelesen Rékas, Ujszász, Györgye, Szele, Cegléd, Nagykőrösi Abony és Tószegiek dolgoztak, a sánc csináláson," A helyzet ismeretében láthatjuk, hogy a ma gyár csapatok előtt hatalmas feladat tornyosult. El kellett foglalni a természeténél fogva is jól védhető Szolnokot, a tiszai átkelés kulcsát, amelyet erős védelmi munkával még bevehetetlenebbé tettek. Támadási iránynak csak a Szanda felől jövő egyetlen vékony töltés kínálkozott,, amelyet az osztrák védősereg 8 és 12 fontos ágyusütegeivel oldalozó tüz alatt tudott tartani a mai Papírgyár és a régi vasútállomás közötti állásaiból.Nehezítette a helyzetet a hideg, fagyos idő és a megáradt Tisza is. De ne felejtsük el azt sem, hogy Damjanich és Vécaey tábornok vezénylete alatt álló lelkes honvédsereget a lakosság is támogatta teljes ereje — vei ! Mindig akadt egy halász, vagy paraszt ember, aki hirt vitt Törökszentmiklósra az osztrák'csapatok helyzetéről és Szolnok erődítéseiről is. Az osztrák védősereg Szolnokon és Abonyban viszont teljesen tájékozatlan volt'a magyar csapatok készülő — dései, mozdulatai, felől, így érthetjük meg Dámja nich ügyes és vakmerő tervét, mely szerint Véczsy tábornok színlelt támadással Szanda felől magára - 64 -