Kaposvári Gyula: Szolnok az 1848-49-es forradalom és szabadságharc időszakában – A Damjanich János Múzeum közleményei 31-32. (1973)

tötték ők puskáik tusáj aval, nem engedtek azok, s magas lévén át se tudták azt ugrani, s embereink által mind elfogattak, a 12 darab 12 fontos ágy uval egy e t emb en. Benyomulni kezdett aztán a Varsányi különítmény Szolnok városába, hol 8 órakor reggel számos házban több osztrák tiszt találtatott ágyban fekve, kávézás közben, mikor mieinknek a város negyed része már kezében volt. Midőn a Vecsey dandár gyalogsága elűzve a hidfőt szállva tartott ellenséget, az az által fal szaggatott, de ismét a deszkák visszahányása ál tal járhatóvá tett Tisza hid ián átvergődött, mig a lovasság csak a deszkák rendesebben rakása után volt képes a hidon nagy lassan átvonulni, mert a lovak lába a mozgó és ingó hid deszkákon lesüppedve nagy óvatossággal lehetett csak előrehaladni, A Ferdinánd huszárok egy osztálya /két század/ Pukly százados vezetése alatt előbb menvén által a hidon, miután rögtön rangirozta magát, s kegyetlenül bevágott a Franz Joseph Dragonerkorp 2-ik osztályába, segittetve a Damjanich által oldalba küldött lengyel önkéntes ulánusokkal. Gróf .,,/26/ százados vezetése alatt. Oly mérges volt ez összeütközés, hogy mindkét részről sokan elestek, ki vált a lengyelek, közül. Az én csapatom is végre átvergődött a Tisza hidján, éppen készülőben volt a Ferdinánd huszá rokat támogatni, midőn a dragonosok megretirálva, az üldözésre szükség nem volt, mert a Ferdinánd • huszárok éppen teljes kergetésükkel foglalkoztak. Minket ugyan akkor a Szolnok-Abony felől közeledő Ottinger féle osztrák lovashadosztály feltartóztatására rendeltek a lengyel lovas légióval együtt, S midőn láttuk, hogy azok túlnyomó erővel, két üteg tüzérséggel szándékoznak támadni, azon kis,de - 41 -