Kaposvári Gyula: Szolnok az 1848-49-es forradalom és szabadságharc időszakában – A Damjanich János Múzeum közleményei 31-32. (1973)

praktikus csellel fordítottuk meg őket, hogy egy sorból kettőt csináltunk, s miután ez által számunk optikailag kétannyinak mutatkozott, néhány egyes lövés váltása után megfordultak és az AhonyCeglédi tanyák között véglegesen eltűntek. Meg kell említenem, hogy a Tisza hidján kissé későn történt átvonulásért Damjanich megdorgált ugyan, de meggyőződvén ama hidon való átkelés nehézségeiről, kivált a reám bizott ágyukkal, - azonnal belátta, hogy se hanyagság, se hiba nem történt,

set többet tettemi mint oly körülmények között várható lett volna, . ' Itt egy furcaa kijelentés is adta magát elő. Damjanich ugyanis még a csata előtt egy ironnal karcolt rendeletet küldött hozzám 2 üteg ágyúval együtt, elrendelvén, hogy azon ágyukat az ő hire és tudta, s'Írásbeli tudósítás nélkül senkinek oda ne adjam, A csata kezdetén jön egy szekerész káplár, s jelenti szóval, hogy D. /2?/ parancsára adj

;

ak oda neki 2 ágyút. Mit én azzal tagadtam meg, hogy visszaküldtem a káplárt, hogy hozzon írást, különben nem kap ágyút, ekkor egy szekerész tisztet küldött hozzám, de az is odautasittatott általam, amint az előbbi» Akkor aztán maga D. jött hozzám, s perelni kezdett velem,"mondva, hogy " Mit tintásseggüsködsz Komlóssy, hiszen nincs itt se penna, se papir. ", de én előhúzom az írott parancsát, elhallgattattam; s nagyot ittunk aztán az ő mindig'teletöltött lo itzés csikóbőrös nagy Kulacsából „ A kért ágyúra nem volt aztán szükség.Mert a csata kedvező előmenetelt mutatott a mi részünkre. Furcsa volt itt a szolnoki franciskánusok tornyát szemlélni, valahányszor rosszabbul folyt a csata menete, a szegény páterek mindig a feketesárga zászlót dugták ki,- ha a mi részünkre hajlott - 42 -