Kaposvári Gyula: Szolnok az 1848-49-es forradalom és szabadságharc időszakában – A Damjanich János Múzeum közleményei 31-32. (1973)

leginkább annak okozója,"így történt Szolnoknál és T.Bicskénél is később, Szolnok közelében tanyázott tőlünk egy egész hadosztály, s mégsem volt a szolnoki osztrák hadparancs noknak, Karger tábornoknak pontos'tudomása arról, hogy mi történik a mi táborunkban. Varsánynál átment tehát Mar ti us 4—ik 184-9, két harmada a Damjanich hadosztálynál:, egy harmada pedig TörökSzentmiklóstól, közel a Tiszához egy fedett halyen, előrenyomult gr. Vécsey tábornok alatt, ez mind olyan csendben történt, hogy erről a szolnoki osztrák dandár vagy semmit se tudott, vagy igen hiá nyosan volt értesülve. Martius 5, 1849. Mihelyt világosodott, előre tolta gróf Vécsey dand árának csapatát csaknem egészen a Tiszáig és tizenkét fontos ágyukból lövette a hídfőt, az osztrákok kitartóan feleitek. Ez alatt azonban- Damjanich a 3-ik és 9-rik zászloal — jak élén megrohanta Szolnok városát annak déli részén,, mely rohamot az indóház udvarára fölállított két 12 fontos osztrák üteg legnagyobb eréllyel védett ugyan, de zászlóaljaink gyors menete miatt .egyszernél többet nem lőhetett, az indóház nem sok veszteséggel elfoglaltatott. Nevezetes volt itt az, hogy néha egy kisszerű akadály, milyen nagy gond okozása lehet hamarjában, midőn döntő akadállyá válik szorultság esetén. A szolnoki indóház, sőt minden indóház is talán - ugy van körülkerítve,hogy a lécek belől az indóházban vannak a karfához felszegezve T nem kivül. Mikor tehát a mi honvédja ink Délről megrohanták az indóházat, csak puska tusával egyet ütöttek a lécre, a szegek azon alól fel is engedtek s az e képen csinált résen, melyet lábak rúgásával is szálesbitethettek, rögtön be nyomulhattak az indóház udvarába, mig az osztrákok á belül szegezett léceket hiába rugdosták vagy ü- 4-ű -