Kaposvári Gyula: Szolnok az 1848-49-es forradalom és szabadságharc időszakában – A Damjanich János Múzeum közleményei 31-32. (1973)

zott és a vásártéren levő huszárokra tüzelni kezdett. Az éppen érkező Mikiós-huszárok az indóház fáskertje által rejtve, megközelítették a császári lovasbattériát, aztán hirtelen, előtörve, nagyszerű támadást vittek keresztül ...A tüzérség nek fogatai elfutottak, a német lovasok szintén meghátráltak egy gyönyörű összecsapás után. Aztán a huszárok próbálták az ottmaradt ágyút elvontatni ,,, Trumauer főhadnagynak az állítása szerint a lovasezred háromszor, sőt négyszer csapott öszsze ellenfelével, mig a császári lovasság Abony alá visszahúzódott, honnan sok gyalogságot látott kivonulni. Trumauer állítása beigazolódott, ezen lovasattakok csakugyan megtörténtek. Másnap, midőn már a fektáborba bevonultak, lo-12 gyalogsági zászlóalj vonult Abonyból ki a város keleti szélére, s mi, akik az Anna kápolna tornyócskájából néztük, azt véltük, hogy támadásra készülnek a császáriak, de nem lett semmi. A császáriak általános futásnak adták magukat» Futott mindenki, amerre csak tudott, csakhogy nem igen volt menekülés. A zászalóaljakból kettő fegyverét a főpiacon tette le, amelyek egyikéből a kovás puskáinkat kicseréltettem, A tüzérség, ami Szolnokon volt, akár tábori, akár helyi, mind a magyarok kezébe esett. Egy epizódot hallottam elbeszélni : A császáriak, minthogy a magyarok a vásártért hamarosan elfoglalták, Jászberény és Szentiván irányában törekedtek menekülni. Ámde erre a Zagyva állta útjukat. A Zagyva igen áradt volt, - csak egy hid /24/ az is rossz volt, vezetett az irányban, tehát mindazok, akik nem a rendes csapatokkal tették le a fegyvert, erre szökni akartak. A lovasok nekimentek a Zagyvának, egynéhány átúsztatott, de a túlsó szélén a lovak a nagy sárban elültek. Még gyalogosok is próbáltak a Zagyvának nekimenni, - 37 -