Kaposvári Gyula: Szolnok az 1848-49-es forradalom és szabadságharc időszakában – A Damjanich János Múzeum közleményei 31-32. (1973)

tett r ••n .., Kiáradt a Tisza a partjára Isten hozzád rózsán nem sokára, Elmegyünk a Tisza melle táborba, Ott küzdünk az ellenséggel harczaiva." Az eseményeket azután igy mondta el : " Budáról, ötödik, vagy hatodikán éjszaka, a már akkor gyalog járható láncz hidon, Pestre vo nultunk, és onnét Cegléd, Abony és Szolnoknál át a Tiszán Törökszentmiklósra. Itt több napig tanyáztunk, g hadigyakorlatokra jártunk, innét Karcagra, hol szinte néhány nap szüneteltünk, s tovább Kenderesre, Kunhegyes és Kunszentmártoniban táboroztunk, aiig végre 1849.'január 21-dikén Tiszabőhöz lett táborunk vezetve,, Már a hónap elején bokánfelülérő hó esett, s folyvást kemény hideg volt; a Tisza oly erősen be volt fagyva, hogy Perczel az egész tábort, annak jegén szállította át Tiszabőnél, a Tisza jobb partjára. A mi z.aljunk, a Beregi század, német légió, s több sorezred béli z.aldakkal együtt voltunk elhelyezve; ugy szinte, az ágyuk is, megtöltve, melyeket a tüzérek égő kanóccal kisértek; a Kiklósés Sándorhuszárok, szinte a balszárnyon voltak elhelyezve; jobbra tőlük a császári s a Kóburg hu — szarok. így haladtunk Szolnok felé, hol a császáriak Törökssentmiklós felől, a hidról várva tőlünk a megtámadást, azt megerősítették, s nem is álmodtál-:, hogy oldalról támadhassuk meg; csak midőn a sürü ködben egyszerre a Zagyva folyónál termattunk,mely szinte 'kejaényen be volt fagyva, s annak jegén át, a mi z.aljunk a Porosz z.alj, Német légió, stb,aljak, tömegesen szuronyt szegezve a városba rohan tunk; a Zagyva hidján pedig, nagy zörgéssel az á- 13 -