Cseppentő Miklós: Tiszaroff története – A Damjanich János Múzeum közleményei 28-30. (1971)

rátéréssel biztosították, hogy a közösség'vetés— forgó—kényszerének mindenki eleget tegyen. A há~ romnyomásos mezőgazdasági termelés, a fennálló legelőközösség, a halászó", helyek használata or~ szagosán hozzájárult ahhoz, hogy a parasztok fokozottabban bekapcsolódtak az árutermelésbe. Kezdett kialakulni az országban a belső csere, szaporodott a piacra menő jobbágyok száma, hogy ott adás-vétel által szerezhessék meg a feudális pénzterhek fizetéséhez szükséges pénzt. A feudális urak ezt látva maguknak akarták megkaparintani a paraszti—árutermeléssel járó hasznot. Ezért a pénzterhek növelése mellett' u j lehetőségeket igyelfístek maguknak biztosítani. A 14. század okleveleit vizsgálva azt látjuk, hogy az utak, hidak, révhelyek a földesurak kezében nem a közlekedés előmozdítását, hanem a forgalom akadályozását, az árut szállítók megsarcolását segítették. Az országban sokfelé találkozunk vámhelyek— kel, s a földesurak versengtek azért, hogy kinek a révén kelnek át az azon a folyón járó jobbágyok. A korabeli források között már 1349-ben szerepel Xompolti Péter fia István röfi tiszai réve,, a Zsigmond-kori Oklevél tár 5843. számú forrása szerint pedig 1399-ben " Zsigmond király megengedte líánai Istvánnak, hogy Rof nevű birtokán levő tiszai révet tegye át a birtok alsó részén lévő helyre és ott szedje a vámot." Ennek oka az volt, hogy az első vámhelyet nem lehetett megközelíteni, mivel a hozzá vezető utakat az. árvizek annyira elpusztították, hogy nem lehetett rajtuk közlekedni. A király egyszersmind megtiltotta a birtokosnak, hogy a régi révhelyet is fenntartsa az uj mellett és ott is szedje a vámot. Utóbbi intézkedés arra mutat, hogy a birtokos az árvizek *w jJo ''"•"