Cseppentő Miklós: Tiszaroff története – A Damjanich János Múzeum közleményei 28-30. (1971)

kihasználásával egy révhely helyett kettőt akart megszerezni." Az oklevél szövege a következő t " 1399.Máj,2./Bude,in crastino Phil.et,Iac./ Zs,Nana—i István fia István kérésére megengedi* hogy portum, navigium seu vadum suos in fluvio Thicie in possessione sua Roph vocata .habituii, mivel a hozzá vezető utakat az árvizek étpusztittották, birtokának alsó részéhez, a Swl-d nemesek birtokával szembe áthelyezhesse s itt in eadem possessione nobilium Swl exactiones seu tributum ipsius portus, navigii seu vádi a viatoribus ibi ipsum fluvium transfretantibus szedhessen. Egyszersmind megtiltja

3 hogy bármely birtokos'a révhez igyekvőket háborgassa." /23/ A révvámokon kivül még sokféle teher nyomta a 14. században a parasztság vállát. A kilenceden túlmenően egyéb terményadókkal, továbbá pénzadókkal és robotmunkával is tartozott a földesuraknak. Ez a sokféle teher-nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a 14. században meggyorsuljon a parasztság differenciálódása. A telkek elaprózódása, a parasztság gazdag, közép— és szegény rétegre osztódása, a zsellérré süllyedt paraszt fogalma gyakran fordul elő a 14. .század okleveleiben. Addig* amig a földesurak csak va. '.;. gyarapításával voltak elfoglalva, nyilván nem törődtek jobbágyaik sorsával. Érthető tehát, hogy a honfoglalás után kialakuló feudális társadalomban a jobbágyok tömegeinek nevelését is gazdaság± helyzetük szabta meg. A termelőerők igen lassan fejlődtek, igy az a mezőgazdasági ismeret és munkatechnikai tapasztalat amit az apa fiának átadott, nem sokban különbözött attól, amit ő annak idején apjától tanult. A nevelést tehát a család és a faluközösség gyakorolta a fiatal nem- 31 -