Cseppentő Miklós: Tiszaroff története – A Damjanich János Múzeum közleményei 28-30. (1971)

magánföldesuri hatalom alá jutásával a parasztság helysete a ránehezedő terhek miatt egyre roszszabbodott. A törzsi arisztokrácia mellett István törvényei még szabad parasztokról beszéltek, de a 12, században már ezek is fokozatosan a feudális földbirtokosoktál függtek és a 13. század folyamán teljesen a földesurak személyéhez láncolt jobbágyokká váltak, A 13. században a jobbágyság osztályharca a személyi kötöttség örökösjobbágyi formája ellen folyt, a paraszti osztályharc döntő formája a más földesúr /köztük a király/ birtokára való elköltözés volt, A parasztság harcának következtében kezdtek eltűnni azok a régi különbségek, amelyek a szabaderedetü jobbágyok, a rabszolga-eredetű jobbágyok, az egyházi rabszolgák között, a királyi várbirtok népei és az egyházi, vagy magánföldesúri birtok népei között, a hazai parasztság és a betelepült idegen vendégek helyzete között fennállottak. Ennek a küzdelemnek következtében a század végére a parasztság a gyakorlatban kiküzdötte a meghatározott terhek viselését, a szabad költözés jogát, A parasztság 13. századi osztályharcával biztosította a prefeudális társadalomból fennmaradt különbségek és a parasztság egyes rétegeit sújtó hátrányok fokozatos megszüntetését. így jöhetett létre a 14-. században az egységes terheket viselő jobbágyság. A 14. századra tehát létrejött a jogilag egységes jobbágyosztály. A jobbágyosztályba tartozott mindenki, aki földesúri hatalom alatt állott. A telkes jobbágyok, a mesteremberek

8 a 2£sellér8k

3 a földesúr vagy telkes jobbágy háztartásában dolgozó szolga- és cselédnép, A 14. században a földközösségen belül s,

nyi«~ las" osztással, majd a nyomásos rendszerre való ~ 29 ~