Cseppentő Miklós: Tiszaroff története – A Damjanich János Múzeum közleményei 28-30. (1971)

Ezeken Járta he a kor embere a'folyót, s biztosította halászattal az élelmét. Minden család értett a halászathoz és űzte is annak apraja,.nagyja. Horog, háló, szigony egyaránt divatos volt, A neolitkori régészeti emlékek alapján a horog csontból készült, a hálóra pedig agyaghói égetett nehezéket erősítettek. Ezekből a nehezékekből arra lehet következtetni, hogy olyan nagyok voltak a hálók, hogy nem csak egy, de három-négy családnak élelemszükségletét is összefogták velük. Amint aztán sűrűbben és sűrűbben lepték el az Alföldet az őslakók, mindinkább kevésnek bizonyultak a folyók ahhoz,- hogy csak halászatból, meg a hozzá kapcsolódó vadászatból tartsák el az embert. Kevés volt a föld ahhoz, hogy a vadon termő kultúrnövények elegendő táplálékul szolgálhattak volna a mindennapi élethez, Uj foglalkozási ág alakult ki és hóditott napról-napra nagyobb teret, és ez a földmüvelés volt./2/ Az ősember táplálkozását egyrészt a földrajzi adottság, másrészt az élelem összegyűjtésére, az uj élelmiszerforrások felkutatására forditott gazdasági munka befolyásolta. Községünk kedvező földrajzi fekvése, a víztől védett magaslatok, a viz, az erdő közelsége megszabta az itt élők "étrendjét" is. Az itt élő ősemberek is ahhoz nyúltak, amit a természet a legcsekélyebb fáradság mellett nyújtott, A vadontermő növények, gyümölcs— és gyökérfélék megszerzése könnyebb volt, mint az állatfélék elejtése, s a természet is teritett asztalként nyújtotta az összegyűjthető növényi táplálékot, a somot, gyümölcsöt, bogyókat, madártojást, stb. Községünk és környéke már az őskorban lakott volt. Innék igazolására lehet megemlíteni az 193o-