Cseppentő Miklós: Tiszaroff története – A Damjanich János Múzeum közleményei 28-30. (1971)

• A régibb kőkor idején, a mammut, a barlangi medre korában a megye területét jég fedte, élet nem volt rajta. Az ujabb kőkor második felében kezdett a vidék benépesülni. Ebben az időben az, ember már nemcsak kőszerszámokat készített, hanem agyagedényeket is, ezeket művészi érzékkel gazdagon és szépen díszítette bekarcolt vonalakkal vagy festéssel. Az ujabb-kőkor idején a Tisza árterülete sokkal nagyobb volt a mainál. Ez azt jelentig hogy bármilyen nagy és hirtelen áradás következett is, sohasem haladta meg a relatív vizszintkülönbség a 80-I00 cm-t. Ennek a ténynek óriási jelentősége volt. Ugyanis ez azt jelentette, hogy azokon a helyeken, amelyek loo-15o .cm-rel a középvlsjszint fölé emelkedtek, _ még ha az ártéren voltak is a— zok } nyugodtan megtelepedhetett az ősember,mert az sohasem került viz alá. Ahol loo—15o cm-es hcmokbucka emelkedett ki az ártérből, ott már megtalálható az emberi település nyoma Tiszaroff környékén is, a régészeti leletek bizonysága szerint. Az árvizek miatt tehát biztonságban lakhatott az ember kis kunyhóiban*. Ezeknél hajlitott• füzfavagy mogyoróvesszők képezték a kunyhó vázát. Nagyságát tekintve kb 2-2,30 a lehetett a tetőpontban. Erre a könnyű vázra sás vagy nádfonat került borításként. Több nyom arra mutat, hogy a borítást még külön be is sározták, valószinüleg tűzveszély ellen. A sártapaszos kunyhókat kiégették, s igy ezek kőkeményekké váltak. Az ajtónyilás elfedésére vagy bőrdarabot, vagy sásfonatot használtak. A viz melletti elet nélkülözhetetlen eszköze volt az ősi csónak. Ez egyetlen fatörzsből készült alkotmány volt, amely rendeltetése szerint egy-két személyre készült, könnyű tipusu, vagy lo— 12 személyt is befogadó nehezebb tipusu volt. - 11 -