Cseppentő Miklós: Tiszaroff története – A Damjanich János Múzeum közleményei 28-30. (1971)

ni, lia ezt tehetném legboldogabbnak érezném, magamat ezen a. földön, és csak talán Kedves Atyám tehetné meg azt, hogy én megszabaduljak, azt tudom, és meg vagyok róla győződve hogy kedves A— tyám kívánná megszabadulásomat, azért kérem legyen olyan jó és kérjen a helység elöljáróitól egy igazság levelet, a melybe édes Atyám ideje bennlégyen, azonkívül hogy magam vagyok fiu gyermeke és több e féléket, a mit a helység elöljárói szükségesnek tartanak hogy megszabadulhassak, és az igazság levélen a helység elöljárói, a Biró és Jegyző Urak, és a szolgabiró Ur neve alálegyen irva és a levél megerőssittésére pecséttel is legyen biztositva. Kedves Atyám ha lehetséges ezen kérésemet el ne mulassza. Kérem kedves Atyám a mint levelemet megkapja azonnal legyen olyan jó és irjon reá feleletet, mert levele kimondhatatlanul örvendeztetne. Csókoltatom kedves Atyámat és Anyámat maradok holtig szeretett gyermeke Gönczi Sándor Holstein Rendsburg ha levelet küldenek ide küldjék kérem." /112/ A katonák felmentése azonban csak nagyon elvétve, kivételes esetekben sikerült. Közben az itthon maradottaknál mindent elkövettek, hogy a levert szabadságharc emlékét is elfeledtessék. Igyekeztek megbízható tisztviselőket állítani a községek élére, ezért a főispánnak kellett név szerint jelenteni, hogy kiket tartanak alkalmasnak a községi biró, törvénybiró és esküdtek hivatalvállalására, A félelem és túlzott előrelátás jellemzéseként' érdemes idézni a következő két rendelkezést; Madarassy János kerületi iskolai főfelügyelőt 184-9. december 7-én a főispán utasította,hogy •» 116 «•