Benedek Gyula: Tiszapüspöki története – A Damjanich János Múzeum közleményei 26-27. (1970)

Az egységes rendezés javított valamit a jobbágyok helyzetén,, de a: szegénység alapjaiban megmaradt. Enne]k oka Tiszapüspökiben a súlyos szogálatok mellett az is volt, hogy a rétek víz járta területen feküdtek és ha ezek víz alatt álltak a kihajtott marhák a „nagy éhség miatt irtóztatóképpen bőgtek és ahol kaphattak valamely eledelt hányat homlok minden gátokat elrontván oda siettek, úgy hogy a pásztorok vetéseinket is nem oltalmazhatták." (164í Az Egri Püspökség rendeletéhez képest csökkentek ugyan az úrbéri szolgáltatások is, de még mindig nyomasztóak voltak. 1771-től a következőket kellett teljesíteni a községi jobbágyoknak egész telek esetén: — 52 nap robot napkeltétől napnyugtáig, szántás esetén négy marhával, saját ekével és boronával — évi két „hosszú fuvar", amely nem lehetett több két napi járóföldnél — 1 forint házatelke után — vágni kellett 40 kéve nádat és azt az uraság által megjelölt helyre szállítani — adni kellett 2 csirkét, 2 kappant, 12 tojást és 1 icce vajat. (A többiek értelemszerűen kisebb szolgálatot tettek) A zsellérek szolgáltatása ugyancsak lényegesen enyhült, mert az évi egy forint adó mellett a házas zsellér tizennyolc nap, a hazátlan zsellér tizenkét nap gyalogmunkával tartozott. (165) Mária Terézia azonban nemcsak létrehozatta az egységes úrbéri szerjződést, hanem a megyék révén évenkénti „Ürbéri vizsgálat"-tot tartott, ellenőrizve, hogy betartják-e? Minden év végén a községi elöljáróknak írásban kellett nyilatkozni, hogy van-e panaszuk földesurukkal szemben. Tiszapüspökiben 1773-ban merült fel ilyen panasz. A községbelieks kétoldalas levélben fejtik ki panaszukat a megyénél, mert kérésüket a püspökség jószágigazgatója elutasította. Kérték ugyanis a központi jószágigazgatót, hogy saját földjükön az egésztelkesek nyolc marhán és hat sertésen felüli állataikat, a féltelkesek hat marhát, négy sertést, a negyedtelkesek négy marhát, két sertést, a házi zsellérek két marhát és egy sertést ingyen tarthassanak. Panaszukat minden bizonnyal megoldotta a megye, mert a következő évi nyilatkozataik panaszmentesek voltak. A jobbágyok a saját és a földesúr földjein kívül deserta földek* művelésével is foglalkoztak. E deserta földek nem egy tagban hevertek, hanem mindhárom nyomásban szétszórtan. Csupán a kisszöggyepi kaszálóról tudunk, mint összefüggő deserta telekről. Nagy számban vállaltak ilyen földeket a szajoliak is. 1768-ban például tizenöt szajoli lakos használt Tiszapüspökiben deserta telket. Hegedűs Máté, Major Pál, Hegedűs * A deserta (elhagyott) telkeket 1771-ben az újonnan költöző jobbágyok számára mérték ki. A telek megszállásáig a már letelepedett jobbágyok használhatták önkéntes felvállalással. 1770-ben pl. 29 7/8 deserta. telek volt a községben. 83