Benedek Gyula: Tiszapüspöki története – A Damjanich János Múzeum közleményei 26-27. (1970)

— negyedtelkes 18 — nyolcadtelkes 16 jobbágy — házas zsellér 12 — hazátlan zsellér 4 lakos. Az ötven főnyi telkesjobbágy kezében összesen 700 hold föld volt„ amelyből szántó 434, rét 266 kishold. Az egy főre eső átlag 14 kishold, ami az akkori termelékenység mellett alacsonynak bizonyult. (159) A helyszíni tanulmányozást befejezve az összeírok javaslatot tettek a község osztályba sorolására (160), majd az adatok megye által történt mégegyszeri ellenőrzése után elkészítették egy előrenyomtatott „Ürbéri szerződés" mintán a községi urbáriumot és az úrbéri tabellát. Ezután a megyei megbízott újból kiszállt a községbe és teljes terjedelmében ismertette a jobbágyokkal a végleges szerződést. A Mária Terézia-féle egységes urbárium a községet a földek minősége alapján a legalsó IV. osztályba sorolta, ahol egy telek tartozéka 32 kishold szántó, 12 embervágó rét és 1 pozsonyi mérő belsőtelek volt. A helyi sajátosságok figyelembevételével azonban 34 kishold szántót adtak,, mivel csak 10 emberkaszáló rét kimérésére volt lehetőség. Az 1771. március 17-én kihirdetett tabella alapján a jobbágyok a következő földek birtokába jutottak: — egész telket kapott 1 — fél telket kapott 17 — negyed telket kapott 45 — nem kapott telket 4 jobbágy A jobbágyok használatába került tehát 20 3/4 telek összesen 979 hold, amiből szántó 753,5, rét 225,5 hold. (161) Minthogy ezen mennyiséget 63 jobbágy között osztották ki, az egy főre eső átlag 15,5 kishold volt. összehasonlító táblázat (162) a jobbágyok használatában lévő földekről 1770-1771-ben A helység Telkek száma Szántó, kishold megnevezése 1770 1771 1770 1771 Szolnok 164 164 1/2 3526 6964 Törökszentmiklós — 95 2721 3040 Tiszapüspöki 17 20 3/4 439 705 Szajol — — — — Megjegyzés: — Törökszentmiklóson 1770-ben még újraosztásos földközösség volt, a telkek számát ezért nem lehetett feltüntetni, — Szajolban nem voltak úrbéres jobbágyok, csak majorsági zsellérek. (163) 88