Benedek Gyula: Tiszapüspöki története – A Damjanich János Múzeum közleményei 26-27. (1970)

— fél telket kapott 19 jobbágy — negyed telket kapott 26 jobbágy — nyolcad telket kapott 26 jobbágy összesen: 69 jobbágy kapott 19 1/4 telket. (155) A jobbágyokon kívül a következő kiváltságosok kaptak még földeket: — eklézsia 1/2 Urasági korcsmáros 1/4 — Pilébánia 1 Mészáros 1/4 — Kántor 1/4 Urasági kerülő 1/8 — Nótárius 1/4 Molnár 1/8 telket. — Harangozó 1/8 Összesen: 9 fő kapott 2 7/8 telket. (156) A püspökség által végrehajtott telekszabályozást a jobbágyok előnytelennek tartották a már említett okok, de a meghatározott szolgáltatások miatt is. Különösen sérelmezték, hogy a féltelkes jobbágyokra is annyi robotot vetett ki a földesúr, mint másutt egész telek után, 49 igásnapszámot. Elkeseredésében két gazda elszökött, hat gazda máshová ment lakni, három-négy negyed- ill. nyolcadtelkes gazda pedig leadta a felvállalt földeket. (157) Az egységes úrbéri szerződés bevezetése Tiszapüspökiben. Mária Terézia az állami kötelezettségek jobb teljesítése érdekében enyhíteni igyekezvén a jobbágyok úrbéri terheit, elrendelte országosan és egységesen a jobbágy terhek és jogok szabályozását. Eddig ugyanis a földesúr joga volt eldönteni, hogy mennyi földet ad a jobbágynak és mH lyen szolgáltatásokkal terheli. Tiszapüspökiben a megvalósítás előmunkálatai 1769-1770. években kezdődtek meg és 1771. március 17-én lépett életbe az új szerződés. A szabályozást a község termelési viszonyainak széleskörű tanulmányozása vezette be. A munkát a megyegyűlés által kinevezett személyek, Bősz Ferenc megyei esküdt és Vásári Mihály szolgabíró vezették. Kiszállva a községbe magukhoz rendelték a jobbágyokat, a község bírájával együtt kihallgatták őket a Mária Terézia által elrendelt „Kilencz punctum"okat illetően. (158) A kérdésekre adott válaszokat írásban rögzítették. A lakosok által adott válaszokból kiderült, hogy Tiszapüspökinek urbáriuma soha nem volt, ilyenre senki nem emlékezett. A jogokat és kötelességeket mindig „contractus"-ban rögzítették. A község sohasem robotra dolgozott, hanem azt mindig megváltotta pénzen, a lakosok pedig szabadmenő jobbágyok voltak. A kérdésekre adott válaszok befejezése után lajstromba vették a jobbágyokat, számbavették jószágaikat, külső- és belsőtelkük nagyságát. Az összeírás eszmei időpontjában — 1770. június 11-én '— a lajstrom a következő képet mutatta: — egésztelkes nincs — féltelkes 16 87