Benedek Gyula: Tiszapüspöki története – A Damjanich János Múzeum közleményei 26-27. (1970)

ránd megyében feküdtek. (96) Hefflányi a birtokjogot még 1703-Ьан is gyakorolta, amint a már idézett 1703. évi fellebbezőlevélből tudjuk. A birtoklási jog végleges megszerzéséért azonban több oldalról megindult a harc. Fenessy György egri püspök 1694-ben személyesen ment Bécsbe, hogy a királynál eljárjon volt birtokai — köztük Tiszapüspöki — visszaszerzése ügyében. Eljárása háromhónapos ügyködés után is csak félsikerrel; járt, mert a király elrendelte ugyan a volt püspöki birtokok visszaadását, de felemás módon. (97) A püspökség csak a kamara kezén lévő volt püspöki birtokokat adta vissza azonnal, a magánosok kezén lévőket az egyháznak visszavásárlással lehetett megszerezni. Erre azonban a püspökségnek, mint később látni fogjuk csak 1720-ban volt pénze Tiszapüspöki esetében. Ugyanekkor a hajdani Fáy László örökösei a Neo-Aquistica Comissío— nál igyekeztek tiszapüspöki birtokjogukba visszakerülni. 1697. januárjában a Fáy Zsófia- Szirmay Péter, a Fáy Katalin-Girincsi Ferenc és a Fáy Anna-Matócsi György házaspárok Kassán beszerzett oklevélmásolatok alapján a Comissióhoz fordulnak beadvánnyal. A beadványban igazolják örökösödési jogosultságukat és kérik a bizottságot a jussok hely szerinti megjelölésével annak elismerésére. Tiszapüspökit néhány más községgel együtt az Abaúj vármegyei Felsődobszán lakó Fáy KatalinGirincsi Ferenc házaspár kéri a maga részére megítélni. Megtörtént-e az ítélet? Nem derül ki a rendelkezésre álló okmányokból. A döntés azonban hosszú ideig húzódhatott, mert még 1702. január 28-án is folyt az ügyintézés. Meskó Ádám egy Bécsben kelt okmányon még ekkor is csak véleményezi a Fáy örökösök 1701. október 13-án megújított kérelmét.(98X Az 1710-es években Bolyki János és Hamvay Sándor János nemesek tűnnek fel tiszapüspöki birtokosként, akik 1720-ig birtokolják a községet, ök Tiszapüspöki utolsó nemesi birtokosai. A jobbágyok adóterhei és szolgáltatásai nemigen csökkentek a hódoltság után. Változatlanul fizették nemesföldesuruknak a kilencedet, az egyháznak a tizedet. Az egyházi tized ebben az időben Egert illette. Igaz,, hogy megszűnt a töröknek való adózás, ehelyett azonban növekedett a. császárnak való adózás. A jobbágyoknak porciópénzt* kellett fizetni, vállalni a beszállásolt császári katonaság tartását, lovaik takarmányozását. Amennyiben beszállásolás nem volt, úgy azt pénzzel, szénával és abrakkal kellett megváltani. * A porciópénz a megyére kirótt katonaadó jobbágyra eső része volt.