Benedek Gyula: Tiszapüspöki története – A Damjanich János Múzeum közleményei 26-27. (1970)

2. A KÖZSÉG ÜJKORI KIALAKULÁSA (1718 —1768) A benépesülés gyorsulása — a község megszilárdulása A Rákóczi-szabadságharc bukása után egymásután települtek újjá az -előzőleg elpusztult falvak, az el nem pusztultak népessége pedig gyorsuló ütemben szaporodni kezdett. Tiszapüspöki esetében a gyorsuló üte* mű betelepülés 1718-tól figyelhető meg. 1718-ban tizenhat család ülte a községet, a családfők névszerint a következők: Antal János, Szilágyi Gáspár, Puskás András, Polyák János, Polyák György, Mindszenti András, Kozák Pál, Serfőző András, Kocsis György, Kiss Gergely, Zsiros Gergely, Kiss András, Kartály Péter, Szécsi Mihály, Bódi Mihály (Tápiószecsőről költözött)*, Szeled György. A névsorban egyetlen olyan nevet sem találunk, amely azonos lenne a török hódoltság alatt Tiszapüspökiben lakókéval. Igaz azonban, hogy az összeírásban csak azon lakók szerepelnek akiknek külső telke is volt, így a lakók felsorolása valószínűleg nem teljes. 1720-ban már huszonkét külsőséggel is rendelkező jobbágy lakott Tiszapüspökiben. Űj költözők voltak 1719-ben Elek András és Bohák (vagy Bohács) János, 1720-ban pedig Mészáros György, Kovács Farkas, Tóth Mihály és Szalók István. Az 1720. évi összeírás a külterületen két puszta létezéséről ad hírt: Baka-pusztáról és Szentandrás-pusztáról. Baka-puszta több mint valószínű a Kistanya területén volt, mert a körötte elterülő vizenyős rétet még a XIX. szd. közepén is Bakaf érté jenek hívták. Szentandrás-puszta helyének meghatározásához semilyen támpontunk nincs. Bizonyos, hogy mindkét puszta már 1720-ban a letűnt idők hírnöke volt, mert 1720 utáni létezésükre semilyen adatot nem találtunk. (99) A lakosság áramlása északról történt. Kovacsóczy 1869-ben megjelent mű vében azt írja, hogy az új települők** a Jászságból, Egerből, Kere* Bódi Mihály később vissza is költözött Tápiószecsőre. (EÁL. Keltezés nélküli iratok IV-l/c/1 No. 189.) '* Az új települők hospesek voltak, azaz olyan jobbágyok, akik szökve vagy a költözködési joggal élve földesurat cseréltek.Az örökös jobbágyokkal szemben bizonyos előnyöket élveztek: például szabadon költözhettek, maguk választhatták bíróikat, nem személyük, hanem földjük után adóztak. 64