Benedek Gyula: Tiszapüspöki története – A Damjanich János Múzeum közleményei 26-27. (1970)

májusban még tüzérségi tevékenység is alig folyt. Annál élénkebbé vált a tüzérségi tűz júniusban, amikor a románok felderítették a készülődő ellentámadást. A tüzérségi műveleteknek a gyújtópontjába került a köz­ség. Ugyanis a Kisszöggyepen volt állásban a 11/21. román tüzér divizió egy osztálya, Carol Schmidt parancsnoksága alatt. Ezen osztály tüzére rendszeresen válaszoltak a vörös ütegek, elsősorban a tiszapüspöki templomtoronyban lévő rjomán figyelő lefogásával. A tűz nagy károkat okozott a község házaiban is. Különösen június 12-én és 19-én volt élénk a vörös tüzérség tüze, ezen tüzek következtében roncsolódott szét Gál Károly kezefeje, Kontér Erzsébet pedig egyik szemére megvakult. Elta­lálta egy gránát többek között a tiszttartói lakást és még néhány házat a mai Kossuth Lajos utcában. (309) Közben folyt a románok megtorló akciója, kivégezték a községben visszamaradt négy vörös katonát* és Gy. Tóth Antal révészt, aki az uta­sítás ellenére a besenyszögi oldalon rekedt törökszentmiklósi és távo­labbi vidékeken lakó munkásokat szállított át a Tisza balpartjára. A la­kosságot pedig végetnemérő requirálásokkal zaklatták. Közben hír ér­kezett az első községi illetőségű vörös katona Lizák Mátyás haláláról is, aki sebesülése után a szolnoki kórházban halt meg. (310) A Vörös Hadsereg keleti offenzívája. (311) A Vörös Hadsereg a r©mán intervenciós csapatok elleni főcsapást az Abony-Szolnok térségében összpontosított I. hadtest csapataival — a 2., 6., 7. hadosztállyal és har­mincegy tüzér-üteggel — kívánta végrehajtani Békéscsaba és Nagyvárad irányába. A terv szerint a főerő a Tiszaföldvár-Nagykörüi Tiszaszaka­szon átkelve mérlji a főcsapást a román erőkre. A támadás július 20-án indult és kezdetben jól haladt. A 6. hadosztály két ezrede — a 101. és 33. ezred — 20-án az esti órákig elérte a Tiszaszajol-Beszélőhalom-Ken­gyelpuszta vonalat. Tiszapüspökiben a támadás hajnali */ 2 4-től 7 óráig tartó pergőtűzzel kezdődött. Az erőteljes tűz, majd az azt követő táma­dás hatására a románok este hat órakor kivonultak a községből. A vö­rös csapatok V2 8 órakor vonultak be, de nem rendezkedtek be csupán egy éjszakát töltöttek menetkészen a Décsealján. A harcok eredménye­képpen mindkét fél több halottat veszített. Július 21-én Fincicky plébá­nos a község temetőjében három román és egy vörös katonát temetett el szertartással, de amint ugyanő állítja ennél többet temettek el a köz­ség határában minden szertartás nélkül. (312) Ugyanezen a napon tévedésből még egy súlyos tűzcsapást szenvedett a község a még Fokorun lévő vörös tüzérség részéről. Az okot a község lakói szolgáltatták. Az történt ugyanis, hogy a lakosság egy része el­* Az ismeretlen vötfös katonákat az óvodában történt kihallgatás után kikísérték a betyárföldi Tisza-gáthoz. Itt sortűzzel oltották ki életüket és az általuk előzőleg ásott gödörbe hantolták el őket. A két világhá­ború között állandóan virág díszlett sírjuk fölött. A felszabadulás után a szovjet faluparancsnok kezdeményezésére kihantolták földi maradványaikat és közös hősi sírba helyezték őket ismeretlen helyen, talán Szolnokon. Sírjuk Benedek Lajos házával egymagasságban a gát tövében volt. 147

Next

/
Thumbnails
Contents